Fulda

Fulda
A Szent Szalvátor székesegyház
A Szent Szalvátor székesegyház
Fulda címere
Fulda címere
Fulda zászlaja
Fulda zászlaja
Közigazgatás
Ország Németország
TartományHessen
JárásFulda
Alapítás éve12. század
PolgármesterHeiko Wingenfeld (CDU)
Irányítószám36001–36043
Körzethívószám0661
RendszámFD
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség70 366 fő (2023. dec. 31.)[1]
Népsűrűség618 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság261 m
Terület104,05 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Térkép
é. sz. 50° 33′ 10″, k. h. 9° 40′ 39″50.552778°N 9.677500°EKoordináták: é. sz. 50° 33′ 10″, k. h. 9° 40′ 39″50.552778°N 9.677500°E
Fulda (Hessen)
Fulda
Fulda
Pozíció Hessen térképén
Elhelyezkedése Hessen térképén
Elhelyezkedése Hessen térképén
Fulda weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fulda témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fulda Németország Hessen tartományának egyik városa.

Fekvése

A Fulda folyó jobb partján terül el, 261 méterrel a tengerszint felett.

Népessége

1890-ben 13 125, 2010-ben 64 349 lakosa volt.

Története

Fulda Szent Bonifác tanítványa, Sturmius által alapított bencés apátság körül keletkezett, mely a középkorban a műveltségnek egyik fő gócpontjává vált. 1162-ben erősítették meg. A német parasztháborúban a várost, valamint a klastromot a parasztok elfoglalták, de hesseni Fülöp őket csakhamar kiűzte. 1734-ben egyetemet kapott, amelyet 1804-ben gimnáziummá alakítottak.

Látnivalók

Közlekedés

Közút

A várost érinti az A7-es autópálya.

Vasút

Magyar vonatkozások

A török hódoltság után nagy számban telepedtek le németek Fulda környékéről Baranyában, a Pécs és Mohács közti falvakban. Emléküket ma is őrzi a Baranyában ma is népszerű stifolder szalámi. (A jövevényeket 'Stift Fuldaereknek' nevezték. Ennek nyelvjárási megfelelője 'Stiffoller', amiben a Foll elem Fulda városának nyelvjárási neve Németországban.[3]

Kapcsolódó cikkek

Jegyzetek

  1. Alle politisch selbständigen Gemeinden mit ausgewählten Merkmalen am 31.12.2023 (német nyelven). Szövetségi Statisztikai Hivatal, 2024. október 28. (Hozzáférés: 2024. november 16.)
  2. Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 539. o.
  3. Die Stiffoller und der Stiffolder

Források