Foszfor-pentaklorid
Foszfor-pentaklorid (szerkezete gáz halmazállapotban)
Foszfor-pentaklorid
IUPAC-név	Foszfor-pentaklorid
Más nevek	Foszfor(V)-klorid
Kémiai azonosítók
CAS-szám	10026-13-8
RTECS szám	TB6125000
SMILES ClP(Cl)(Cl)(Cl)Cl
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	PCl5
Moláris tömeg	208,22 g mol−1
Megjelenés	színtelen, kristályos
Sűrűség	2,12 g cm−3[1]
Olvadáspont	148 °C (nyomás alatt), normál nyomáson 100 °C-on szublimál anélkül, hogy megolvadna[1]
Forráspont	160 °C[1]
Oldhatóság (vízben)	bomlik[1]
Gőznyomás	0,02 mbar 20 °C-on, 0,09 mbar 30 °C-on, 0,8 mbar 50 °C-on[1]
Kristályszerkezet
Koordinációs geometria	trigonális bipiramisos
Dipólusmomentum	0 D
Veszélyek
Főbb veszélyek	Nagyon mérgező (T+)[1]
R mondatok	R14-R22-R26-R29-R34-R48/20[1]
S mondatok	(S1/2)-S7/8-S26-S36/37/39-S45[1]
LD50	660 mg/kg (patkány, szájon át)[1]
Rokon vegyületek
Rokon vegyületek	POCl3, PCl3, PF5
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A foszfor-pentaklorid (vagy foszfor(V)-klorid) a foszfor kloridja, +5-ös oxidációs számú foszfort tartalmaz. A képlete PCl₅. A tiszta foszfor-pentaklorid színtelen. Ha bomlás miatt klórt tartalmaz, zöldes színű. Levegőn füstölög. Mérgező hatású.

Gáz halmazállapotban trigonális bipiramis alakú molekulákból épül fel. A szilárd foszfor-pentakloridban azonban autodisszociáció lép fel, benne tetraéderes felépítésű [PCl₄]⁺ komplex kationok és oktaéderes elrendezésű [PCl₆]^- komplex anionok találhatók.

${\displaystyle \mathrm {2\ PCl_{5}\rightarrow [PCl_{4}]^{+}+[PCl_{6}]^{-}} }$

Igen reakcióképes vegyület. Nedvesség hatására könnyen hidrolizál, ilyenkor először foszfor-oxi-klorid (vagy más néven foszforil-klorid) és sósav képződik.

${\displaystyle \mathrm {PCl_{5}+H_{2}O\rightleftharpoons POCl_{3}+2\ HCl} }$.

Ha nagyobb mennyiségű víz van jelen, a foszforil-klorid tovább hidrolizál ortofoszforsavvá és sósavvá.

${\displaystyle \mathrm {POCl_{3}+3\ H_{2}O\rightleftharpoons H_{3}PO_{4}+3\ HCl} }$

Erélyes klórozó hatása van. A savakat savkloridokká alakítja. Foszfor-pentaklorid hatására kloriddá alakul a szilícium-dioxid, az arzén-trioxid és az ón-dioxid is. Ha zárt csőben volfrám-trioxiddal hevítik, a volfrám-trioxid volfrám-hexakloriddá alakul.

${\displaystyle \mathrm {3\ PCl_{5}+WO_{3}\rightarrow WCl_{6}+3\ POCl_{3}} }$

Még a nemesfémeket is megtámadja és kloriddá alakítja őket. Vízelvonó hatása is van, például bór-trioxiddá alakítja a bórsavat.

${\displaystyle \mathrm {2\ H_{3}BO_{3}+3\ PCl_{5}\rightarrow B_{2}O_{3}+6\ HCl+3\ POCl_{3}} }$

Mérgező hatású. Belélegezve köhögést okozhat. A szemben kötőhártyagyulladást, de akár vakságot is okozhat. Ha bőrre kerül égési sebeket okoz.

A foszfor-pentaklorid foszfor-trikloridból képződik, ha az klórral reagál.

${\displaystyle \mathrm {PCl_{3}+Cl_{2}\rightarrow PCl_{5}} }$

Klórozószerként alkalmazzák. Karbonsavakból karbonsavkloridok állíthatók elő foszfor-pentaklorid segítségével.^[2]

${\displaystyle \mathrm {R{-}COOH+PCl_{5}\rightarrow HCl+POCl_{3}+R{-}CO{-}Cl} }$

• Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
• Nyilasi János: Szervetlen kémia
• Bodor Endre: Szervetlen kémia I.