Foltos ajakoshal
|
|
|
Természetvédelmi státusz
|
Nem fenyegetett
|
Rendszertani besorolás
|
|
Tudományos név
|
Labrus bergylta Ascanius, 1767
|
Szinonimák
|
Szinonimák
|
- Crenilabrus multidentatus Thompson, 1837
- Labrus balanus Fleming, 1828
- Labrus ballan Bonnaterre, 1788
- Labrus berggylta Ascanius, 1767
- Labrus comber Bonnaterre, 1788
- Labrus donovani Valenciennes, 1839
- Labrus lineatus (non Bonnaterre, 1788)
- Labrus maculatus Bloch, 1792
- Labrus neustriae Lacepède, 1801
- Labrus nubilus Valenciennes, 1843
- Labrus reticulatus Lowe, 1839
- Labrus tinca (non Linnaeus, 1758)
- Labrus variabilis Thompson, 1837
|
|
Hivatkozások
|
|
A foltos ajakoshal (Labrus bergylta) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, ezen belül az ajakoshalfélék (Labridae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
A foltos ajakoshal előfordulási területe a Kelet-Atlanti-óceán és az Északi-tenger. Norvégiától Marokkóig sokfelé fellelhető, beleértve az Azori-, Madeira- és Kanári-szigetek környékét is. A Földközi-, Adriai- és Márvány-tengerekben található hasonló halfaj, valójában Labrus merula.
Megjelenése
Ez a halfaj általában 50 centiméter hosszú, de 65,9 centiméteresre is megnőhet. A legnagyobb kifogott példány 4,4 kilogrammot nyomott. Méretéhez képest masszív teste van. A szája eléggé kicsi, azonban az ajkai vastagok; a fogai nagyok és kúp alakúak. A színezete példánytól függően nagyon változó, azonban az alapszínek a barnástól a zöldesig terjednek.
Életmódja
A mérsékelt öv európai korallszirtjeinek egyik lakója, mely 1-50, de általában 2-30 méteres mélységek között él. A felnőtt a parttól távolabbra, míg az ivadék a partközelben tartózkodik. Tápláléka rákok és puhatestűek.
Szaporodása
Mindegyik egyed nőstényként jön világra, aztán 4-14 éves korában nemet vált, azaz hím lesz belőle. Egy-egy hím területén több nőstény is élhet; mindegyikük a hím által az algák közé készített fészekbe rakják le ikráikat. A hím 1-2 hétig őrzi a fészket és az ikrákat. Kikelése után az ivadék szabadon úszik.
Legfeljebb 29 évig él.
Felhasználása
Ezt a halat főleg a helybéli halászok fogják ki táplálkozási célokból. Azonban az akváriumokba és a sporthorgászok kezébe is kerül néhány egyedük.
Képek
Források
- Labrus bergylta Ascanius, 1767 FishBase
- Quignard, J.-P. and A. Pras, 1986. Labridae. p. 919-942. In P.J.P. Whitehead, M.-L. Bauchot, J.-C. Hureau, J. Nielsen and E. Tortonese (eds.) Fishes of the north-eastern Atlantic and the Mediterranean. UNESCO, Paris. Vol. 2.