A Ficedula a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó nem.[1][2]
Kialakulása, elterjedése
Az alapvetően óvilági nem fajainak kialakulására jelentősen hatott a jégkorszak, amikor a jelenlegi európai fajok ősei refúgiumokba szorultak kontinensünk nagyobbik részéről. Az Észak-Afrikában és Délnyugat-Európában túlélt populációból alakult ki a kormos légykapó (Ficedula hypoleuca), a Földközi-tenger keleti partvidékén rekedt csoportból pedig az örvös légykapó (Ficedula albicollis). A jég visszahúzódtával benépesítették a számukra újonnan megnyíló élőhelyeket: az örvös légykapó Európa középső és keleti részét, a kormos légykapó pedig Észak- és Nyugat-Európát. A két faj elterjedésének határsávja egyebek közt a Soproni- és Kőszegi-hegységen át húzódik: ezekben az örvös és a kormos légykapó is fészkel (az örvös légykapó gyakoribb, de Magyarországon mindkét faj védett).
Rendszerezésük
A nemet Mathurin Jacques Brisson francia zoológus írta le 1760-ban, az alábbi fajok tartoznak ide:
Jegyzetek
.JPG)
