Von Hamelberg Johann Ernst von Hamelberg és felesége, Melosine Sophie von der Lüde fiaként született, és a Haus Heidefeldben nőtt fel Sporkban (ma Bocholt városrésze). A cellei Lyceumban elvégzett tanulmányai után 1813-ban önkéntesként jelentkezett gróf Ludwig von Wallmoden hadtestébe, majd 1821 és 1823 között a 7. porosz ulánusezred hadnagyaként szolgált. III. Frigyes Vilmos porosz király engedélyével. Pályafutása érdekében spanyol katonai szolgálatra váltott. Mivel VII. Ferdinánd spanyol király 1834-es halála után minden külföldit honosítani kellett volna, Ferdinand Freiherr von Hamelberg báró ezredesi ranggal távozott.
1835-től gondozta a Bocholt melletti Sporkban található Haus Heidefeld birtokot, amely 1811 és 1813 között épült, és amelyet 1834-ben örökölt nagybátyjától, Friedrich Wilhelm von Hamelberg alezredestől és földművestől (1749–1834), aki gyermektelenül halt meg. 1836-tól a borkeni járás tanácsában vett részt a közéletben. 1845. március 5-én személyes bárói rangra emelték. 1848. február 28-án a kerületi tanács 14 szavazatából 6 őt választotta meg első jelöltnek a járási adminisztrátori tisztségre, számos kerületi tanácstag tiltakozása közepette. 1848. június 8-án IV. Frigyes Vilmos porosz király kinevezte. A sporki rezidenciától való jelentős távolság miatt von Hamelberg megpróbálta áthelyezni a járási adminisztrációt a borkeni Brinkstrasse-i Moll-házból Bocholtba. Ezt Borken város ellenállása ellenére 1856-ban hivatali idejére hagyták jóvá azzal a feltétellel, hogy továbbra is Borkenbe hívja össze a járási tanácsokat, és 14 naponta tartson ott tanácskozási napot.[2] Különösen az utak építésének szentelte magát. Hivatali ideje alatt (1848–1870) elkészültek az útvonalak Werthből Coesfeld felé Bocholton, Borkenen és Velenen (ma a 67-es országút), Gemenből Weseken keresztül Ahaus felé és Holtwickből Hollandia felé.
Von Hamelberg 1816 december 22-én feleségül vette Philippine de Cocq van (von) Haeften (1794–1881) bárónőt.[3] A házasság eredményeként megszületett fiuk, Friedrich Wilhelm (1821–1884, gyermektelen),[4] aki január 31-én halt meg. 1867 júliusában feleségül vette Bertha Freiin von Podewils-t .[5]
Dietrich Wegmann: Die leitenden staatlichen Verwaltungsbeamten der Provinz Westfalen 1815–1918 [Vesztfália tartomány vezető államigazgatási tisztviselői 1815–1918] . Münster 1969, 090. sz., 278. oldal
Anna Lindenberg: Familien im Grenzland: Haus Heidefeld [Családok a határvidéken: Haus Heidefeld]. In: Unser Bocholt [A mi Bocholtunk] . 15. kötet (1964), 4. szám, 22–26. oldal
↑Karlheinz Gördes: „… das Beste der Städte und des platten Landes jederzeit …“. aus dem Werden und Wirken des Westmünsterland-Kreises Borken. Kreis Borken, 1995, ISBN 978-3-9278-5170-2, S. 17
↑Het Geslacht van Hamelenbergh. In: Algemeen Nederlandsch familieblad. Ausgabe Nr. 12 vom 28. Juli 1883 (Google Books)
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a Ferdinand von Hamelberg című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
StA Münster, Reg. Münster, 4521. sz., 4875 f., 4878
DZA Merseburg, Rep. 89, Vol. III, 25, No. 3, Vol. II
Nederland's Adelsboek, 12. Szüret, 1914
Siepe: Kerületi adminisztrátorok a Borken körzetben, 47. o.