Felső-Fehér vármegye

Felső-Fehér vármegye
Adatok (1870 körül)[1]
Megyeszékhely: Erzsébetváros
Népesség: 58 077 (1870)
Népsűrűség: 33 fő/km²
Terület: 1735 km²

Felső-Fehér vármegye Erdély egyik vármegyéje volt, melyet a 18. században hoztak létre Fehér vármegye két részre osztásával és az 1876-os megyerendezés során szűnt meg. Területe számtalan, a Királyföldön és a Székelyföldön szétszórt darabból állt, melyeket Háromszék, Szeben, Fogaras és Nagy-Küküllő vármegyék között osztottak fel. Székhelye 1800 és 1849 között Martonfalva, később Erzsébetváros volt.

Csánki DezsőKogutowicz Manó: Magyarország Mátyás király halálakor
Fehér vármegye az I. katonai felmérés térképén (1769-73)
Alsó- és Felső-Fehér vármegyék egy 1862-es térképen
Alsó-Fehér vármegye az 1876-os megyerendezés után

Közigazgatása

A 18. század végén a vármegyének öt járása volt:

Települései

A hajdani Felső-Fehér vármegyéhez tartozó 72 település felsorolása,[3] a mai közigazgatási hovatartozás feltüntetésével:

Népessége

Keleti Károly számításai szerint 1870-ben lakói közül 31 273 (53,9%) volt román, 19 635 (33,8%) magyar és 7166 (12,3%) német anyanyelvű; 27 076 (46,6%) ortodox, 9267 (16,0%) református, 7704 (13,3%) görögkatolikus, 6021 (10,4%) evangélikus, 4815 (8,3%) római katolikus, 2795 (4,8%) unitárius és 394 (0,7%) zsidó vallású.[4]

Források

  1. A Magyar korona országainak helységnévtára, 1873
  2. Benkő József: Erdély. Sepsziszentgyörgy: Székely Nemzeti Múzeum; Barót: Tortoma. 2014. 389–390., 393 és 395 o. o. ISBN 978-973-8995-25-3  
  3. Iczkovits Emma: Az erdélyi Fehér megye a középkorban. Budapest: Sylvester Irodalmi és Nyomdai Intézet. 1939.  
  4. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája 5. Budapest: Teleki László Alapítvány; Csíkszereda: Pro-Print Könyvkiadó. 2002. 21 és 18–19. o.  

Kapcsolódó szócikkek