A Nagy Imre-kormány magatartása a Köztársaság téri pártház és a kerületi pártszervezetek elleni támadással kapcsolatban mégcsak nem is kétértelmű: Nagy Imre és társai egy szót sem ejtettek a pártot és a kommunistákat sújtó terrorcselekmények ellen. Ugyanakkor törvényesítették, „nemzetőrséggé" léptették elő a gyilkosok bandáit. A kormánynak ez a magatartása megzavarta a munkásokat és a kommunistákat. A párttagok, fegyelmezett emberek lévén, követték Nagy Imre utasításait, hiszen ő volt a kommunista párt egyik elismert vezetője, a kormány feje. Ez a „pártfegyelem" néhány napra megbénította a kommunistákat. Azt felismerték, hogy valahol árulás történt, de azt csak kevesen merték feltételezni, hogy a párt vezetői között vannak az árulók. Nagy Imre, Losonczy és társai, felhasználva a pártban és a kormányban betöltött vezetőszerepüket, megbénították a párt erejét és tétlenségre kárhoztatták az üzemek munkásait.

Közben rólunk a VIII. kerületi emeletes házak ablakaiból felvételeket készítettek. Az én nyakamban és a társaim nyakában is géppisztoly volt. Ezeknek az alapján csinálták a Fehér könyveket Akkor nekem hosszú, fekete hajam volt. Mindig mozogtunk, szemtől szemben soha nem tudtak fényképet csinálni, mindig csak profilból. A hosszú fekete hajamat fújta a szél, hisz október volt, úgyhogy mindig csak félig tudtak lefényképezni. Ennek ellenére ezekből a „félig-fényképekből" akarták rám bizonyítani a vizsgálati fogságban a Fő utcában, hogy én egy prostituált vagyok, akinek „Japán" volt a beceneve.