A fácánkolibri (Heliactin bilophus) a madarak (Aves) osztályába, ezen belül a sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjéhez és a kolibrifélék (Trochilidae) családjához tartozó Heliactin nem egyetlen faja.[1] Az alcsaládi besorolása bizonytalan, egyes szervezetek a valódi kolibriformák (Trochilinae) alcsaládjába sorolják ezt a nemet és a fajt is.[2]
Rendszerezése
A fajt Maximilian zu Wied-Neuwied német herceg, felfedező és természettudós írta le 1827-ben, a Trochilus nembe Trochilus bilophus néven.[3]
Előfordulása
Bolívia, Brazília és Suriname területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, száraz erdők, gyepek és szavannák, valamint vidéki kertek. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 11 centiméter.[5]
 Kitömött fácánkolibri a londoni Természettudományi Múzeumban
|
Életmódja
Nektárt fogyaszt. Szárnycsapása másodpercenként elérheti a 90-et. Így lebeg a virágok előtt.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
