Erdei álganéjtúró

Erdei álganéjtúró
Felülnézet
Felülnézet
Oldalnézet
Oldalnézet
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Scarabaeiformia
Öregcsalád: Scarabaeoidea
Család: Álganajtúró-félék (Geotrupidae)
Nem: Anoplotrupes
Jekel, 1865
Faj: A. stercorosus
Tudományos név
Anoplotrupes stercorosus
L. G. Scriba, 1791
Szinonimák
  • Geotrupes amoethysticus Mulsant, 1842
  • Geotrupes erythropterus Trella, 1937
  • Geotrupes fauconneti Pic, 1926
  • Geotrupes inaequalis Faldermann, 1835
  • Geotrupes juvenilis Mulsant, 1842
  • Geotrupes monticola Heer, 1841
  • Geotrupes nigrinus Mulsant, 1842
  • Geotrupes picipennis Fleischer, 1925
  • Geotrupes prusicus Czwalina, 1884
  • Geotrupes rugosissimus Fleischer, 1925
  • Geotrupes stercorosus Hartmann in L.G. Scriba, 1791
  • Geotrupes sylvaticus Panzer, 1798
  • Geotrupes violaceus Dalla Torre, 1879
  • Geotrupes viridis Dalla Torre, 1879
  • Geotrupes viturati Pic, 1926
  • Scarabaeus stercorosus Scriba, 1791
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei álganéjtúró témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei álganéjtúró témájú médiaállományokat és Erdei álganéjtúró témájú kategóriát.

Az erdei álganéjtúró (Anoplotrupes stercorosus) a rovarok (Insecta) osztályának bogarak (Coleoptera) rendjébe, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe és az álganajtúró-félék (Geotrupidae) családjába tartozó faj.

Származása, elterjedése

Megtalálható egész Európában.[1] Magyarországon főleg a hegy- és dombvidékeken gyakori, de néha az Alföld peremterületein is megtelepszik.[2]

Megjelenése, felépítése

Az imágók hossza 12–20 mm,[3][4] tehát kisebbek, mint a nagyon hasonló hegyi álganajtúró (Geotrupes stercorarius). Hátpáncéljuk kékesfekete, a hasoldaluk fémes kék. A szárnyfedőn hét hosszanti, kissé pontozott barázda húzódik végig. Szárnyaik kékek, ibolyák vagy zöldek lehetnek, az antennák vörösesbarnák. A hasonló, elterjedtebb tavaszi álganéjtúrótól (Trypocopris vernalis) a szárnyfedél bordázottsága alapján különíthető el.

Nemi kétalakúsága makroszkóposan alig észlelhető.[5]

Életmódja, élőhelye

Korhadéklakó (szaprofita). A lebomló szervezetek mellett főleg különféle gombákat eszik; ennek megfelelően leginkább azok termőhelyein,[2] a lombhullató erdőkben: bükkösökben és nedvesebb vegyes erdőkben, valamint üde fenyvesekben fordul elő.[3][6] A meleg, napsütötte élőhelyeken:

  • zárt, kissé cserjésedő lösz-, mészkő- és dolomitgyepekben,
  • karsztbokorerdőkben,
  • melegkedvelő tölgyesekben,
  • ligetes cseres-tölgyesekben

a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis) veszi át helyét.[7]

Magyarországon az imágók nagyjából júniusban kelnek, majd áttelelnek, és tavasszal szaporodnak.[8]

Szaporodása

A felnőttekkel júniustól a következő tavaszig lehet találkozni.[3] Ezek az álganéjtúrók ürülékkel, rothadó gombákkal és fák nedvével táplálkoznak. Tavasszal egy talajba ásott, nagyjából 70-80 centiméter hosszúságú üreg végébe petéznek, amelybe növény- és mindenevő állatok ürülékét helyezik el utódaik lárváinak táplálására. Táplálkozhatnak még bomló gombákkal és erdei szömörcsöggel (Phallus impudicus) is. A lárvák áttelelnek és tavasszal bábozódnak, egy évre van szükségük hogy befejezzék az egész folyamatot.

Változatai

Az eddig ismert változatok vagy formák magukba foglalják a következőket:[9]

  • Anoplotrupes stercorosus var. viridis (Dalla Torre, 1879)
  • Anoplotrupes stercorosus var. amoethystinus (Mulsant, 1842)
  • Anoplotrupes stercorosus var. nigrinus (Mulsant, 1842)
  • Anoplotrupes stercorosus ab. juvenilis (Mulsant, 1842)

Ezeket ma a fő taxon szinonimáinak tekintik;[10] a Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe nem ismer el az alfajokon kívüli formákat.

Galéria

  • Erdei álganéjtúró ürüléket hajtva
    Erdei álganéjtúró ürüléket hajtva
  • A repülés előtti pillanatban
    A repülés előtti pillanatban
  • Múzeumi példányok
    Múzeumi példányok
  • Videoklip

Jegyzetek

  1. ↑ Fauna europaea
  2. ↑ a b Erdei álganéjtúró (Anoplotrupes stercorosus)
  3. ↑ a b c Commanster
  4. ↑ Atlas of Geotrupidae of Russia
  5. ↑ Király Kinga: Az erdei álganéjtúró (Anoplotrupes stercorosus) szezonális aktivitásának és a nemek közti morfológiai különbségeknek a vizsgálata
  6. ↑ Adam Byk, Piotr Semkiw. Habitat preferences of the forest dung beetle Anoplotrupes stercorosus (Scriba, 1791) (Coleoptera:Geotrupinae) in Białowieża Forest. Acta Sci. Pol. Silv. Colendar. Rat. Ind. Lig nar. 9 (3-4), s. 17-28, 2010.
  7. ↑ Szedlák Levente: Meglett a 2020-as év rovara: magabiztos győzelmet aratott a színpompás lebontóbajnok
  8. ↑ National Geographic: Anoplotrupes stercorosus
  9. ↑ Biolib
  10. ↑ Catalogue of Life : Anoplotrupes stercorosus (Scriba, 1791). www.catalogueoflife.org. (Hozzáférés: 2019. augusztus 16.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Anoplotrupes stercorosus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk (angol nyelven)

  • Anderson, R., Nash, R. & O'Connor, J. P. 1997, Irish Coleoptera: a revised and annotated list, Irish Naturalists' Journal Special Entomological Supplement, 1-81
  • Joy, N. H., 1932, A practical handbook of British beetles, H. F. & G. Witherby, London
  • Jessop, L., 1986, Coleoptera: Scarabaeoidea. Dung beetles and chafers
  • Mann, D., 2002, Geotrupidae in: Checklist of Beetles of the British Isles. www.coleopterist.org.uk
  • Mulsant E. (1842) Histoire naturelle des Coléoptères de France. Lamellicornes, Paris, Lyon :1-623
  • Scriba L.G. (1791) Entomologische Bemerkungen und Erfahrungen, Journal für die Liebhaber der Entomologie. Frankfurt 1(3):244-255
  • Habitas
  • Animal Diversity
  • Aramel.free