Erdei madársóska

Erdei madársóska
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superrosidae
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Madársóska-virágúak (Oxalidales)
Család: Madársóskafélék (Oxalidaceae)
Nemzetség: Madársóska (Oxalis)
L., 1753
Faj: O. acetosella
Tudományos név
Oxalis acetosella
L., 1753
Szinonimák
  • Acetosella alba (Lam.) Kuntze
  • Oxalis alba (Lam.) Steud.
  • Oxalis americana Bigelow ex DC.
  • Oxalis fragrans Tod.
  • Oxalis leucolepis Diels
  • Oxalis nemoralis Salisb.
  • Oxalis parviflora Lej.
  • Oxalis taquetii R.Knuth
  • Oxys acetosella (L.) Scop.
  • Oxys alba Lam.
  • Oxys pliniana Bubani
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Erdei madársóska témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei madársóska témájú médiaállományokat és Erdei madársóska témájú kategóriát.

Az erdei madársóska (Oxalis acetosella) a madársóska-virágúak (Oxalidales) rendjében a névadó madársóska (Oxalis) nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. Magyarul (és franciául) népiesen allelujafűnek is hívják. További népi nevei: apró fecskehere, háromlevelűfű, heresóska, kakukk kenyere, kakukklóhere, lóheresóska, madársásdi, nyúlkenyér, nyúlsóska, sósdi.

Írország emblémája, a Szentháromság jelképe.[1]

Származása, elterjedése

Az erdei madársóska Eurázsia egész északi részén elterjedt.[2] Magyarországon ez az egyetlen őshonos madársóskaféle, de gyakori faj az erdőkben.[3]

Megjelenése, felépítése

Szár föld alatti, kúszó; a föld fölé emelkedő levélzet 8–15 cm magas. Csak tőlevelei vannak, ezek három, szív alakú, széles, ékvállú levélkéből összetettek. Fehér, illetve halvány rózsaszínű, pirosan erezett virágai magánosan nőnek a tőálló kocsányon, a porzók tövükön gyűrűszerűen összenőttek. Termése tok.[1]

Életmódja, élőhelye

Mészkerülő; tipikusan az erdei fenyvesek és lucfenyvesek, a gyertyán- és bükkelegyes erdők aljnövényzetében nő. Szőnyegszerűen terül el, akár 1800 méter magasságban is megél.[1]

A levelek „alvó állásban” a levélszárnyakhoz hasonlóan összecsukódnak.[1] A közvetlen fény is hasonló, „nappali alvást” eredményez, ugyanis kifejezett árnyéknövény, ami teljes asszimilációs teljesítményét a napvilág egytizedénél éri el.

Április–októberben (főként májusban) virágzik. Nyáron másodszor is virágzik, több szirom nélküli virágot hoz létre, melyből ovális, ötszögletű termés fejlődik. Toktermése kirepíti a magokat, amikor felhasad.[1]

Felhasználása

Leveleinek oxálsavtartalma miatt régebben cserzőanyagnak használták, valamint tintát is készítettek belőle.

Gyógyhatásai

Levelei sok C-vitamint tartalmaznak, frissítő, vízhajtó hatásúak, csökkentik a gyomorégést. Oxálsav és kálium-oxalát tartalma miatt fogyasztása nem ajánlott vesekőre hajlamos és reumás betegeknek.[1]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c d e f Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 58. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2
  2. ↑ Clapham, A.R., Tutin, T.G. and Warburg E.F. 1968. Excursion Flora of the British Isles. Cambridge University Press. ISBN 0 521 04656 4
  3. ↑ Bartha D. – Király G. – Schmidt D. – Tiborcz V. – Barina Z. – Csiky J. – Jakab G. – Lesku B. – Schmotzer A. – Vidéki R. – Vojtkó A. – Zólyomi Sz. (szerk. / eds.) (2015): Magyarország edényes növényfajainak elterjedési atlasza / Distribution atlas of vascular plants of Hungary. – Nyugat-Magyarországi Egyetem Kiadó / University of West Hungay Press, Sopron, 329 pp.

Források