Engelhartstetten
Engelhartstetten központja és a Szt. Márk-plébániatemplom
Engelhartstetten címere Engelhartstetten zászlaja
Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Alsó-Ausztria
Járás	Gänserndorfi járás
Irányítószám	2292
Körzethívószám	02214
Forgalmi rendszám	GF
Népesség
Teljes népesség	1979 fő (2017)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	143 m
Terület	65,66 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 11′, k. h. 16° 53′48.183333333333, 16.88333333333348.183333°N 16.883333°EKoordináták: é. sz. 48° 11′, k. h. 16° 53′48.183333333333, 16.88333333333348.183333°N 16.883333°E
Engelhartstetten weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Engelhartstetten témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Engelhartstetten (szlovákul Poturno, horvátul Poturna) osztrák mezőváros Alsó-Ausztria Gänserndorfi járásában. 2020 januárjában 2085 lakosa volt.

Engelhartstetten a tartomány Weinviertel régiójában fekszik a Morva-mező délkeleti részén, a szlovák határ (közvetlenül Pozsony) mellett. Délről a Duna, keletről a Morva folyók határolják. Déli része a Donau-Auen Nemzeti Parkhoz tartozik. Területének 12,4%-a erdő, 75,5% áll mezőgazdasági művelés alatt. Az önkormányzat 6 településrészt és falut egyesít: Engelhartstetten (929 lakos 2020-ban), Groißenbrunn (220), Loimersdorf (483), Markthof (137), Schloßhof (86) és Stopfenreuth (230).

A környező önkormányzatok: délkeletre Hainburg an der Donau, délre Petronell-Carnuntum, nyugatra Eckartsau, északnyugatra Lassee, északra Marchegg, északkeletre Pozsony Dévényújfalu, keletre Dévény városrészei (Szlovákia).

Engelhartstettent 1441-ben említik először, de a település valószínűleg jóval régebbi. A Morva-mezőt a 11. században telepítették be és a nevét adó Engelhart személynév a 13. században kikopott a használatból. 1250-ben a mai Groißenbrunn mellett zajlott az első morvamezei csata, ahol az Osztrák és Stájer Hercegségekért vetélkedő II. Ottokár cseh király legyőzte IV. Béla magyar királyt. A mai mezőváros területén fekvő Weiden várát már 1223-ban említik. Az erőd többször gazdát cserélt; 1437-ben az Arberger család szerezte meg. Lienhart Arberger és felesége, Gertrud von Rohr fosztogató portyáikkal rettegésben tartották a környéket, ezért a várat 1448-ban megostromolták és végül Pankraz Galicz von Liptov (feltehetően Szentmiklósi Pongrác, a "turóci király") elfoglalta. Két évvel később a császári csapatokkal való összecsapás során a vár elpusztult. Bécs 1529-es ostroma idején a törökök kifosztották a vár melletti falut. 1595-ben a protestáns Pranckh-család szerezte meg a romos várat és a települést, de tőlük rövidesen Johann Ulrich von Concin de Pennára szállt. Az ő fia rekatolizálta a falut, amely 1666-ban önálló egyházközséggé vált. 1685-ben Rüdiger von Starhemberg grófé lett a birtok, az ő özvegye 1727-ben eladta Savoyai Jenő hercegnek. A 17. század viszontagságai jelentős népességcsökkenéshez vezettek, amit horvát családok betelepítésével pótoltak. A két nagy folyó találkozásánál fekvő településen 1012–1899 között 152 árvizet jegyeztek fel, közülük 48 különösen pusztító volt. 1784 februárjában a jeges Duna az egész Morva-mezőt elárasztotta 13 napon át. A legmagasabb vízállásra 1809-ben került sor; ekkor 82 házban 89 család élt a faluban, többségükben horvátok. 1815-ben, 1825-ben és 1852-ben tűzvész pusztította el majdnem az egész települést.

1971-ben addig önálló Engelhartstetten, Groißenbrunn, Loimersdorf és Stopfenreuth önkormányzatai egyesültek; egy évvel később Markthof-Schloßhof is csatlakozott. Mivel Stopfenreuth és Markthof már mezőváros volt, az új önkormányzat is megkapta a mezővárosi rangot. 1973-ban megépült a Bruck an der Leitha-i járásba átvezető Duna-híd, Ausztria akkori leghosszabb (1900 m) és legmagasabb (177 m) hídja.

Az engelhartstetteni önkormányzat területén 2020 januárjában 2085 fő élt. A lakosságszám 1981 óta gyarapodó tendenciát mutat. 2018-ban az ittlakók 89,1%-a volt osztrák állampolgár; a külföldiek közül 1,7% a régi (2004 előtti), 6,9% az új EU-tagállamokból érkezett. 1,4% a volt Jugoszlávia (Szlovénia és Horvátország nélkül) vagy Törökország, 0,9% egyéb országok polgára volt. 2001-ben a lakosok 85%-a római katolikusnak, 1,9% evangélikusnak, 2,9% mohamedánnak, 7,5% pedig felekezeten kívülinek vallotta magát. Ugyanekkor 10 magyar élt a mezővárosban; a legnagyobb nemzetiségi csoportot a német (94,4%) mellett a szerbek alkották 1,7%-kal.

A népesség változása:

• a Hof-kastélyt Savoyai JenÅ‘ bÅ‘vítette ki barokk palotává; 1755-ben Mária Terézia tulajdonába került. A hat morva-mezei kastély közül a legnagyobb.
• a niederweideni kastély Savoyai JenÅ‘ vadászkastélya volt, Mária Terézia építtette át.
• az engelhartstetteni Szt. Márk-plébániatemplom
• a groißenbrunni Szt. Egyed-plébániatemplom
• a loimersdorfi Mária Magdolna-plébániatemplom
• a markthofi Szt. György-plébániatemplom
• a stopfenreuthi Nepomuki Szt. János-plébániatemplom
• a Morva-gáti kápolna
• Grafenweiden várának romjai

• Engelhartstetten Gedächtnis des Landes
• A település honlapja Archiválva 2020. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• 30814 – Engelhartstetten Statistik Austria

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Engelhartstetten című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztÅ‘it annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzÅ‘i jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplÅ‘ információk forrásmegjelöléseként.