Nyugati csúcsának magassága 5642 méter, és így mintegy 1500 m-rel magasodik a Kaukázus fő gerince fölé. Ezzel az Ázsia északi részét is magába foglaló Oroszország legmagasabb pontja. Magasabb Európa Kaukázuson kívüli legmagasabb csúcsánál, az Alpokban található Mont Blanc-nál is, ha tehát Európához tartozónak tekintik, akkor első e kontinensen is. A keleti csúcs valamivel alacsonyabb, 5621 méter. A két csúcs között, 5200 m magasan van az Elbrusz-nyereg.
A Nagy-Kaukázus fő vonulatától 20 kilométerre északra található, Kiszlovodszk várostól 65 kilométerre dél-délnyugati irányban.
Földtani felépítése
Az Elbrusz rétegvulkán, amely már mintegy kétezer éve alszik. A vulkáni felépítmény kb. 3000 m magasan kezdődik; ez alatt – a hegység gerincvonulatánál megszokott módon – kristályos kőzetek települnek. Állandó jégsapkája 22 gleccsert táplál; ezekből ered a Bakszan, a Kubány és a Malka folyó.
A vulkán működését négy ciklusra tagolják; a legidősebb mintegy 2–3 millió évvel ezelőtt volt. A keleti csúcs még 1500 éve is működhetett, amint erre az egészen fiatal lávafolyásokból és a kénes gőzszivárgásból következtethetünk.
Meghódítása
A nyugati csúcsot először 1874-ben mászta meg egy csoport:
A keleti csúcsra először a karacsájCselar Hacsirov jutott fel 1829. július 22-én. A nyugati csúcsra első kaukázusi útján, 1884. augusztus 23-án Déchy Mór is feljutott Alexander Burgener, Peter Ruppen hegyivezetőkkel és Mollei Tirbolasz helybeli vadásszal.[1]
Idegenforgalmi jelentősége
A nyári hónapokban rendszeresen indulnak a völgyekből turistacsoportok a hegyre, téli megmászását azonban a Pamír hétezres csúcsainak nyári meghódításával egyenértékű teljesítménynek tekintik. Külföldieknek a téli mászást csak 1979 óta engedélyezik.
A Bakszán-völgy végéből, 2200 m-ről kabinos függővasút visz 3500 m magasra, a Mir állomáshoz. A csúcsmászások hagyományos kiinduló pontja a 4200 m magasan álló Prijut 11 menedékház.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Elbrus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.