A Dunamelléki Református Egyházkerület (sokszor dunáninneni), amely a felsődunamelléki létezése idejében néha alsódunamellékinek máskor meg ráckevinek, patajinak, pestinek is neveztetett, mindjárt a reformációnak helvét irányba terelésekor megalakult, amennyiben Szegedi Kis István, addig csak baranyai püspök Ráckevén 1563-ban való letelepedése után a váci püspökségre, valamint a veszprémiből és a kalocsai érsekségből a közelében fekvő részekre szintén kiterjesztette gondozását.
Története
Miután az eredeti baranyai kerületnek a zöme 1608-ban elvált a kerület északibb részétől, ettől fogva 1629-ig öt egyházmegyéből állott ez utóbbi: a tolnaiból vértesaljaiból, pestiből, soltiból és kecskemétiből. 1629-ben aztán a Balatontól délkeletre eső vidéken fekvő s addig részben a kiskomáromi, részben a veszprémi egyházmegyéhez tartozó Somogy vármegyei egyházak több szomszédos Veszprém és Tolna vármegyei egyházzal együttesen a külsősomogyi egyházmegyévé szervezkedvén, ide csatlakoztak, minek következtében hatra emelkedett az egyházmegyék száma. Majd 1714-ben a baranyai kerületből még meglevő egyházak is beléolvadtak, miként addig, úgy ezentúl is a felső- és alsóbaranyai egyházmegyékre oszoltan, de az előbbivel együtt ekkor idekerült Somogy vármegyei egyházak, melyek addig a szigetvári egyházmegyét képezték, 1731 után a dunántúli egyházkerülethez szakadtak el. A dunamelléki ref. egyházkerület beosztása azóta is ment keresztül némely módosulásokon, kiterjedése azonban csak 1920-ban szenvedett változást az alsóbaranya-bácsi-szlavóniai egyházmegye túlnyomó részének Jugoszláviához csatolásával, amikor is hét egyházmegyéje maradt, de a budapesti, majd a pestkörnyéki egyházmegyének a pestiből való kiválása újabban ismét nyolcra, azután kilencre emelte egyházmegyéi számát. 1941-ben visszatérvén a délbaranyai és bácskai egyházak, egyszerre két egyházmegyével (A bácskai némettel is) gyarapodott a kerület, de ez a helyzet csak 1945-ig tartott. 1952. július 1-jén nagy változás ment végbe a kerületnek a területén is, a beosztásán is. Azóta a következők az egyházmegyéi: bács-kiskunsági, baranyai, délpesti, északpesti, tolnai, vértesaljai, budapest-északi és budapest-déli, 1952–1956-ban a hevesi is.
A successiót („Suffraganeus” püspökből, illetőleg – mint más kerületekben – generalis notariusból püspökké) két ízben is életbe léptette a kerület, először 1723-ban, másodszor 1791-ben, de egyik alkalommal sem volt sokáig érvényben. A 17. század közepén összesen 161 egyháza volt, 1796-ban 228, 1885 táján 253, az ország új határainak kialakítása előtt pedig 287; 1940-ben 264 volt, most 345 van, de a Budapesten önállósítottaknak is a beszámításával. A kerület egész területén egy teol. akadémia (Budapest), van, volt egy jogakadémia (Kecskemét), két tanítóképezde (fiú: Nagykőrös, női: Kecskemét), nyolc gimnázium és hat polgári iskola állott fenn.
Tormássy János: A d. e. története (Sp. Füz., 1867), (Közli Fábián Mihály, külön is)
Uő.: Adalékok a dunamelléki ref. püspökök életéhez (1892)
Földváry László: Adalékok a d. ev. ref. ek. történetéhez (2 k. 1898)
Polgár Mihály: A dunamelléki helvétiai vallástételt követő egyházi kerület rövid históriája (Egyházi Almanach, 1836)
Báthory Gábor: Egyházi névtár 1848. évre
A Dunamelléki Református Egyházkerület állandó számszékének szervezetét, hatáskörét és ügyrendjét tárgyazó rendszabály; Dunamelléki Református Egyházkerület, Bp., 1925
Rébay Magdolna: Református közoktatás a fővárosban a kezdetektől 1952-ig. Kitekintéssel az illetékes egyházmegyék és a Dunamelléki Református Egyházkerület oktatási politikájára; Csokonai, Debrecen, 2011
Lányi Gábor: Méltatlanul. Háttérbe szorított dunamelléki református lelkészek az 1950-es években; KRE ETKI RÖM–KRE HTK Egyháztörténeti Kutatóintézet, Bp., 2020 (Reformáció öröksége)
Források
www.radayleveltar.hu/Archont.rtf – dunamelléki egyházi tisztségviselők
Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. 3. jav., bőv. kiadás. Budapest: Magyarországi Református Egyház Zsinati Irodája. 1977. ISBN 963-7030-15-8
