Guillaume Farel (ejtsd: gijom farel[1]) (Gap, Franciaország, 1489 – Neuchâtel, Svájc, 1565. szeptember 13.) francia reformátor, aki leginkább arról ismert, hogy ő győzte meg Kálvin Jánost 1536-ban, hogy maradjon Genfben, illetve hogy az 1538-as száműzetése után térjen vissza. Együttes befolyásuk alapján a genfi önkormányzat teokratikus állammá alakult át, amelyet protestáns Róma néven is emlegettek, ahol a protestánsok menedéket találtak, és a nem protestánsokat üldözték. Kálvinnal együtt Farel misszionárius prédikátorok nevelésével foglalkozott, akiknek az lett volna a küldetése, hogy a protestáns ügyet más országokban - különösen Franciaországban - terjesszék.
Élete
Farel szenvedélyes prédikátor volt és a római katolikus egyház energikus kritikusa. A franciaországi reformáció első éveiben a reformista katolikus pap, Jacques Lefèvre d’Étaples tanítványa volt. Lefèvre-rel együtt a meaux-i püspök által szervezett Cercle de Meaux (meaux-i kör) tagja volt. A püspök több evangéliumi alapokon álló humanistát hívott meg gyülekezetébe, hogy reformprogramját megvalósítsa. Ezek közé a humanista tudósok közé tartozott Josse van Clichtove, Martial Mazurier, Gérard Roussel és François Vatable. A meaux-i kör tagjai eltérő mértékben voltak tehetségesek, de mindannyian hangsúlyozták a bibliatanulmányozás fontosságát és a teológia visszatérését a korai keresztény alapokhoz. Míg Lefevre munkatársaként Meaux-ban dolgozott, Farel a lutheránus eszmék hatása alá került, és lelkes terjesztőjükké vált. Miután a Sorbonne elítélte, Farel Dauphiné tartományban folytatta az evangelizálást.
1532-ben Genfben telepedett le, ahol lelkészként szolgált, és ő hívta Kálvint a városba. Később Kálvinnal kenyértörésre került a sor az eucharisztiáról vallott eltérő nézeteik miatt. 1538-ban Genfben felfüggesztették állásából, részben a makacs elvei miatt, és Neuchâtelbe vonult vissza. Ott is halt meg 1565-ben.
Bár sokat írt, íróként nem hagyott maga után nagy nevet. Tevékenységének jelentősége mindenekelőtt szenvedélyes igehirdetésében és a támadásokkal szembenéző bátorságában állt. Dogmatikai kérdésekben szelíd és egységességre törekvő volt, de a gyülekezeten belül a legszigorúbb erkölcsi fegyelmet követelte.
Művei
Sommaire, c'est une briève déclaration d'aucuns lieux fort necessaires à un chacun chrétien, pour mettre sa confiance en Dieu et à ayder son prochain, 1534
Du vrai usage de la croix de Jésus Christ et de l'abus et idolatrie commise autour d'icelle et de l'authorité de la parole de Dieu et des traditions humaines, 1540
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a William Farel című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Guillaume Farel című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
