Dubravka Ugrešić regényeket és novellagyűjteményeket adott ki. Štefica Cvek az élet sűrűjében (horvátul: Štefica Cvek u raljama života) című novellája 1981-ben jelent meg. Tele utalásokkal a magasirodalmi művekre (például Gustave Flaubert és Bohumil Hrabal), valamint a populáris műfajokra (mint például a romantikus regények és a "chick lit"[11]), kifinomult és könnyed posztmodern játékot képvisel a regény hagyományos koncepciójával.[12] Egy fiatal gépírónőt, Steffie Specket követi nyomon, akinek a nevét a Dear Abby rovatból[13] vették, miközben a szerelmet keresi, parodizálva, és a romantika giccses elemeit kényszerítve rá. A regényből 1984-ben készült egy sikeres jugoszláv film U raljama zivota, Rajko Grlić(wd) rendezésében.[14]
Írásával kapcsolatban Ugrešić megjegyezte:
... A nagyszerű irodalmi darabok többek között azért is nagyszerűek, mert állandó polémiát folytatnak olvasóikkal, akik közül néhányan írók is, és akik képesek kreatívan kifejezni e szépirodalmi ügy iránti érzéküket. A nagy irodalmi daraboknak megvan az a sajátos varázslatos tulajdonságuk, hogy arra késztetik az olvasókat, hogy újraírják, új irodalmi projektet készítsenek belőlük. Ez lehet a borges-i elképzelés, hogy minden könyvnek megfelelőnek kell lennie, de egy modernista irodalomgondolat is, amely állandó párbeszédben áll irodalmi, történelmi múltjával.[15]
Forsiranje romana-reke című regénye 1988-ban megkapta a NIN-díjat(wd), a volt Jugoszlávia legmagasabb irodalmi kitüntetését, melynek díjazottjai közé tartozik Danilo Kiš és Milorad Pavić; Ugrešić volt az első nő, akit a díjjal jutalmaztak. A regény Bulgakov-szerű "thriller" egy nemzetközi "írócsaládról", akik a jugoszláv időkben egy zágrábi konferencián gyűlnek össze. A feltétel nélküli kapituláció múzeuma az emlékezés és a felejtés melankóliájáról szóló regény. Egy női narrátor, egy száműzött, akit körülvesznek a faldöntés(wd)[16] utáni Berlin díszletei és a háború sújtotta Jugoszlávia képei, állandóan változtatja élete időzónáit, múltját és jelenét.
Az Amszterdamban játszódó Fájdalomminisztérium (Ministarstvo boli) a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek életét mutatja be. A Baba Jaga je snijela jaje című regényben, amely a Canongate Myth Series-ben(wd) jelent meg,[17] Ugrešić Baba Yaga szláv mitológiai alakjára támaszkodott, hogy elmeséljen egy modern mesét. Ez a társadalmi nemek közötti egyenlőtlenségekkel és diszkriminációval kapcsolatos.
Esszék
Ugrešić „kreatív munkája ellenáll az egyszerűsített, elszigetelt értelmezési modellekre való redukálásnak”.[18]
Jó napot: A balkáni háborútól az amerikai álomig (horvátul: Američki fikcionar) című gyűjteménye rövid szótárszerű esszékből áll az amerikai mindennapi életről, egy látogató szemüvegén keresztül, akinek országa szétesik. A The Culture of Lies (A hazugság kultúrája) egy esszékötet a hétköznapi életről a háború, a nacionalizmus és a kollektív paranoia idején. Richard Byrne, a Common Review munkatársa szerint „Írásai támadják a háború vad ostobaságait, átütik a körülötte lévő macsó hősiességet, és megdöntik a száműzetés fájdalmának és pátoszának mélységét.”[19] A Köszönöm, hogy nem olvastad egy esszék gyűjteménye az irodalmi triviákról: a kiadói iparról, az irodalomról, a kultúráról és az írás helyéről.
Ugrešić számos jelentős kitüntetést kapott esszéiért, köztük Charles Veillon-díjat, Heinrich Mann-díjat, Jean Amery-díjat.[20] Az Egyesült Államokban a Karaoke Culture bekerült a National Book Critic Circle Award-ra.
Dubravka Ugrešić irodalomtudósként is publikált cikkeket az orosz avantgárdirodalomról, valamint tudományos könyvet az orosz kortárs szépirodalomról, Nova ruska proza (Új orosz szépirodalom, 1980).[21] Antológiákat szerkesztett, mint például a Pljuska u ruci (Egy pofon a kézben), társszerkesztette a Pojmovnik ruske avangarde (Az orosz avantgárd szójegyzéke) kilenc kötetét, és lefordított olyan írókat, mint Borisz Pilnyak és Danyiil Harmsz (oroszról horvátra). Három gyermekkönyv szerzője is volt.
Politika és száműzetés
A Délszláv háború kitörésekor 1991-ben a volt Jugoszláviában Ugrešić határozott háború- és nacionalistaellenes álláspontot képviselt. Kritikusan írt a nacionalizmusról, a háború értelmetlenségéről és bűnösségéről, és hamarosan a horvát média egy részének, írótársainak és közéleti személyiségeinek célpontja lett. Hazafiatlansággal vádolták, „árulónak”, „közellenségnek” és „boszorkánynak” kiáltották ki. 1993-ban hagyta el Horvátországot hosszan tartó nyilvános támadások sorozata után, és mert „nem tudott alkalmazkodni a közéletben, a politikai, kulturális és mindennapi életben a hazugságok állandó terrorjához”.[22]
A kollektív nacionalista hisztériával kapcsolatos tapasztalatairól írt A hazugság kultúrája című könyvében, és leírta "személyes esetét" A perspektíva kérdése (Karaoke Culture) című esszéjében. Továbbra is a modern társadalmak árnyoldalairól írt, az emberek "homogenizálásáról" a média, a politika,[23] a vallás, a közös hiedelmekről és a piacról (Europe in Sepia). Mivel "a rom polgára"[24] érdeklődött a "száműzetésnek nevezett állapot" összetettsége iránt (J. Brodszkij). Regényei (A fájdalom minisztériuma, A feltétel nélküli kapituláció múzeuma) a száműzetés traumáit, de a száműzetés szabadságának izgalmát is feltárják. Író száműzetésben című esszéje (Thank You for Not Reading) egy kis írói kalauz a száműzetésbe.[25] Magát "posztjugoszlávnak, transznacionálisnak, vagy még pontosabban posztnacionálisnak" jellemezte.[26]
↑Ugrešić a horvátországi(wd)Kutenyában született, amely akkoriban a szövetségi Jugoszlávia(wd) része volt, és kifejezetten elutasította az etnikai és nemzeti címkéket Jugoszlávia felbomlása(wd) után, és egész életében jugoszláv íróként azonosította magát. 1990 óta horvát állampolgár, Hollandiában telepedett le, és holland állampolgárságot is szerzett.
↑A Chick lit egy olyan kifejezés, amelyet a fiatalabb nőket célzó népszerű fikciók leírására használnak. Az 1990-es és 2000-es években széles körben használt kifejezés kiment a divatból a kiadók körében, miközben az írók és a kritikusok elutasították a benne rejlő szexizmust. A "chick lit"-nek minősített regények jellemzően romantikus kapcsolatokat, női barátságokat és munkahelyi harcokat dolgoznak fel humorosan és könnyed módon.
↑A Dear Abby egy amerikai tanácsadó rovat, amelyet 1956-ban Pauline Phillips(wd) alapított "Abigail Van Buren" néven, és amelyet ma lánya, Jeanne Phillips(wd) folytat.
↑Strock, Ian Randall: 2010 Tiptree Award Winner. SFScope.com, 2011. március 21. [2012. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. március 26.)
Ez a szócikk részben vagy egészben a Dubravka Ugrešić című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
