A települést valószínűleg a 9. században a szaracén portyázások elől menekülő tengerparti lakosok alapították. Középkori épületeinek nagy része az 1783-as calabriai földrengésben elpusztult. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.