A hagyományok szerint a várost Epizephürioi Lokroiból származó görög telepesek alapították. Első írásos említése azonban csak a 12. származik, amikor Roger, szicíliai király a miletói egyházmegyének ajándékozta az Euriatikon név alatt ismert kis települést és a hozzátartozó területeket. A középkor során nemesi családok birtoka volt (de Traynam de Santilis, d’Aquino, Ruffo, Marzano stb.). Az 1783-as calabriai földrengésben a település teljesen elpusztult. A túlélők az elpusztult településtől néhány kilométer távolságra, annak egykori kikötői részénél (marina) építették fel a mai települést. A 19. század elején vált önálló községgé, amikor a Nápolyi Királyságban felszámolták a feudalizmust.
Népessége
A népesség számának alakulása:
Főbb látnivalói
az egykori településből (Briatico Vecchio) a Castello romjai maradtak fenn
a tengerparton épített, a török kalózok ellen védelmet nyújtó öt őrtorony
.svg)
