Doleschall Sándor Eduard (1830–1893) evangélikus főesperes, levéltárnok és Raabe Mária (1834–1917) fiaként született. Középiskolai tanulmányait a Budapesti Evangélikus Főgimnáziumban (1874–1882) végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Jogtudományi Karának (1882–1886) hallgatója volt. Oklevelének megszerzése után állami ösztöndíjjal hosszabb időt Németországban töltött tanulmányúton. 1887-től igazságügyi szolgálatba lépett, s a Budapesti Királyi Törvényszékhez került. 1887 és 1888 között a Pestvidéki Törvényszéken, 1888–90-ben a Budapesti Ítélőtáblánál működött, 1890–91-ben a Kúria joggyakornoka lett. 1891-ben szolgálattételre berendelték az Igazságügyi Minisztériumba, ahol 1891–1894 között törvényszéki jegyző, 1894–1901 között a Pestvidéki Törvényszék albírája volt. 1901-ben törvényszéki bírói kinevezést, 1907-ben ítélőtáblai bírói címet és jelleget kapott. 1901-ben a Budapesti Tudományegyetemen a magyar büntetőjog és bűnvádi eljárásból egyetemi magántanárrá habilitálták.[5] 1906-ban rendkívüli tanári, 1907-ben nyilvános rendes tanári címet nyert. Többször is a Budapesti Tudományegyetem, illetve Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja volt. 1929-ben megválasztották az egyetem rektorának, mely tisztséget egy évig töltötte be.
Családja
Felesége Uhlmann Hedvig Mária (1876–1956) volt, akivel 1896. augusztus 22-én Lipcsében kötött házasságot.[6]
Mint büntetőjogász a Karl Binding-féle normatív irányzat híve volt. 1920–1928 között helyettesként előadta a nemzetközi jogot is. Munkáiban főként részletkérdéseket dolgozott fel.
