A Szatmár megyei Nagykárolyban született 1860. július 31-én. Édesapja, Bársony János, a Sárkeresztes közelében fekvő grófi birtokon volt gazdatiszt, irodalomkedvelő édesanyja, Fásy Lujza volt, aki leginkább Jókai Mór és Tompa Mihály műveit olvasta. A család, öccsével, Istvánnal és kisebb leánytestvéreivel, Aurélia Máriával és Mária Johannával együtt 1859-ben költözött Nagykárolyba.
Iskoláit szülőhelyén, Nagykárolyban, Szatmáron, majd a bécsi és budapesti egyetemeken végezte, orvosi diplomáját 1884-ben szerezte meg. Először a budapesti szülészeti és nőgyógyászati klinikán Kézmárszky Tivadar tanár mellett gyakornok, majd tanársegéd lett. 1891-ben nyert magántanári képesítést.
Egyike volt a legkedveltebb és leghíresebb orvostanároknak, azok közül, akiknek a nőgyógyászat terén számos fényes sikerük volt. Munkássága során a szülészettel, de főként a gyermekágyi láz kérdéseivel foglalkozott. Közleményei hazai és külföldi lapokban jelentek meg. Számos orvostudományi értekezést írt, melyek az Orvosi Hetilap, a Gyógyászat, a Centralblatt für Gynäkologie és az Archiv für Gynäkologie című lapokban jelentek meg.
Munkásságáért és érdemeiért 1907-ben udvari tanácsosi címmel tüntették ki. Budapesten érte a halál, 65 éves korában, 1926. február 28-án.
Művei
Ovariotomia terhes nőnél
Macerált szülések és lefolyásuk a gyermekágyra
A méhenkívüli terhesség, Gynatresia és mások
Önálló könyvei
Kranitomiáról szóló értekezése (1892)
Szülészet dióhéjban (1902)
Jegyzetek
↑lásd: Blood and Homeland. Eugenics and Racial Nationalism in Central and Southeast Europe 1900–1940. Ed. by Marius Turda and Paul J. Weindling. Central European University Press, 2007
Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.