Digital Ash in a Digital Urn

	Bright Eyes; Digital Ash in a Digital Urn
	stúdióalbum
Megjelent	2005. január 25.
Stílus	indie rock; electronica;
Nyelv	angol
Hossz	57:02
Kiadó	Saddle Creek Records
Producer	Bright Eyes
	Kritikák
	Blender – [1]; Rolling Stone – [2]; AllMusic – [3]; Q – ; Los Angeles Times – [4]; Robert Christgau – [5]; New Musical Express – 9/10; Pitchfork Media – 7,2/10 [6]; Entertainment Weekly – B-[7]; Spin – C+;
	Bright Eyes-kronológia
	Bright Eyesstúdióalbum-kronológia
	Sablon; Wikidata; Segítség;

A Digital Ash in a Digital Urn a Bright Eyes hetedik stúdióalbuma, amelyet az előző, hatodik lemezzel (I’m Wide Awake, It’s Morning) egy napon, 2005. január 25-én adott ki a Saddle Creek Records.

Az Egyesült Államok slágerlistáján a 15., az Egyesült Királyságén pedig a 43. helyen zárt; előbbi országban 268 ezer példányt adtak el belőle.^[4] 2007-ben megkapta az Independent Music Companies Association arany minősítését,^[5] amit azon alkotások nyerhetnek el, amelyekből Európában legalább 100 000 darabot értékesítenek. A Digital Ash in a Digital Urn az előző nagylemezhez képest több elektronikus elemet tartalmaz.

A Lua és Take It Easy (Love Nothing) alkotások a Billboard Hot 100 kislemezes listájának első két helyét érték el.^[6]

Az album a Saddle Creek Records 73. kiadványa.^[7]

Turné

Nagyobb sikereket akkor értek el először, amikor a Lua és First Day of My Life számaik a Billboard Singles Sales listáján 2004-ben az első két helyre kerültek. 2005-ben két részre osztott turnéra indultak: először népzenei hatású I’m Wide Awake, It’s Morning, majd az inkább elektropop-elemeket tartalmazó Digital Ash in a Digital Urn dalaiból válogattak. A Billboard listáin mindkét lemez a legjobb húsz között volt: előbbi a Billboard 200 rangsorában a tizedik, a független albumok listáján pedig a második lett.^[8] Az albumokat kísérő turnét megörökítették a szintén 2005-ben kiadott Motion Sickness: Live Recordings koncertlemezen.

A Digital Ash in a Digital Urn lemez Conor Oberst kísérleti alkotása, melynek elkészültében a Yeah Yeah Yeah tagja, Nick Zinner, illetve a Postal Service tagja, Jimmy Tamborello is segédkezett.

Számlista

Az összes dal szerzője a Bright Eyes.

	Cím	Hossz
1.	Time Code	4:28
2.	Gold Mine Gutted	3:56
3.	Arc of Time (Time Code)	3:54
4.	Down in a Rabbit Hole	4:33
5.	Take It Easy (Love Nothing)	3:20
6.	Hit the Switch	4:47
7.	I Believe in Simmetry	5:24
8.	Devil in the Deatils	4:06
9.	Ship in a Bottle	3:27
10.	Light Pollution	3:16
11.	Theme from Pinata	3:18
12.	Easy/Lucky/Free	5:31
50:05

Közreműködők

Conor Oberst – ének, gitár, basszusgitár, zongora, wurlitzer, billentyűk, bariton, hangminta
Mike Mogis – gitár, wurlitzer, billentyűk, üstdob, csengő, teremin, bariton
Nate Walcott – trombita, húrok
Andy LeMaster – ének, gitár, basszusgitár, billentyűk, hangtechnikus
Clark Baechle – dob
Clay Leverett – szöveg, dob
Donna Carnes, Kim Salistean – hegedű
Digital Audio Engine – hangtechnikus
Jiha Lee – fuvola
Jimmy Tamborello – hangszerelés
Karen Becker – cselló
Jason Boesel – dob, ütőhangszerek
Maria Taylor – ének
Nick White – billentyűk
Nick Zinner – gitár, billentyűk
Sabrina Duim – hárfa
Stella Mogis – szöveg
Thomas Kludge – brácsa

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Digital Ash in a Digital Urn című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

↑ Bright Eyes: Digital Ash in a Digital Urn. (angolul) Q, CCXXII. évf. 129. sz. (2005. január)
↑ Bright Eyes: Digital Ash in a Digital Urn. (angolul) New Musical Express, 49. sz. (2005. január 22.)
↑ Jon Caramanica: Split Myself in Two. (angolul) Spin, XXI. évf. 2. sz. (2005. február) 85–86. o. Hozzáférés: 2017. szeptember 24.
↑ Tree Folk. (angolul) Billboard, (2009. augusztus 29.) 20. o. Hozzáférés: 2017. szeptember 24.
↑ About the Awards (angol nyelven). Independent Music Companies Association, 2008. január 29. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
↑ Keith Caulfield: Ask Billboard (angol nyelven). Billboard, 2004. december 1. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
↑ Digital Ash in a Digital Urn (angol nyelven). Saddle Creek Records. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)
↑ Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)^{[halott link]}

További információk

(angolul)

[1] Bright Eyes: Digital Ash in a Digital Urn. (angolul) Q, CCXXII. évf. 129. sz. (2005. január)

[2] Bright Eyes: Digital Ash in a Digital Urn. (angolul) New Musical Express, 49. sz. (2005. január 22.)

[3] Jon Caramanica: Split Myself in Two. (angolul) Spin, XXI. évf. 2. sz. (2005. február) 85–86. o. Hozzáférés: 2017. szeptember 24.

[4] Tree Folk. (angolul) Billboard, (2009. augusztus 29.) 20. o. Hozzáférés: 2017. szeptember 24.

[5] About the Awards (angol nyelven). Independent Music Companies Association, 2008. január 29. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)

[6] Keith Caulfield: Ask Billboard (angol nyelven). Billboard, 2004. december 1. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)

[7] Digital Ash in a Digital Urn (angol nyelven). Saddle Creek Records. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)

[8] Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2017. szeptember 24.)^{[halott link]}

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]