PROFILPELAJAR.COM

	Dabóczi Mihály
Született	1905. március 29.; Marosszentkirály
Elhunyt	1980. február 22. (74 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	szobrász; vívó;
Iskolái	Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (–1935)
Sírhelye	Farkasréti temető (28/2-7-16)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Dabóczi Mihály témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Dabóczi Mihály (Marosszentkirály, 1905. március 29. – Budapest, 1980. február 22.) magyar szobrászművész. „Vívók szobrásza ‑ szobrászok vívója”

Életpályája

A nyolcgyermekes családban nevelkedő fiú kézügyességét édesapjától, a tanáremberként is mindig fúró-faragó székely ezermestertől örökölte. Érettségi után Marosvásárhelyen, Székely és Réti bútorgyárában vállalt munkát, és itt tanulta ki a fafaragás mesterségét. Képzőművészeti tanulmányait Orbán Antalnál kezdte, ahol magántanuló volt. 1929-ben Budapestre költözött, 1930-ban felvették a Képzőművészeti Főiskolára, ahol Kisfaludi Strobl Zsigmond tanítványa, majd a főiskola 5 évének elvégzése után tanársegédje is lett (1935-1938-ig). 1932-ben – még főiskolásként – szerepelt először kiállításon. 1938-ban két évre állami ösztöndíjjal Rómába került, mely időszak nagy hatással volt művészetére, az akadémikus naturalizmust a Római Iskola stílusára váltotta. Aktjain, portréin, állatfiguráin az 1950-es években a sematizmus, az 1960-as években pedig az absztrakció, sőt a szürrealizmus is érezhető. Egyre inkább Medgyessy Ferenchez közeledett, elsősorban kisplasztikáiban, melynek témáit a paraszti életből merítette. Alkotó korszakának utolsó évtizedében kubista-konstruktivista-figuratív kisplasztikákat, faszobrokat is készített. 1966 után néhány évig együtt dolgozott húgának fiával, Péterfy László szobrásszal a Várkert bazárban lévő műtermében.^[2]

Közel 50 felállított köztéri szobra mellett kisplasztikái és érmei is jelentősek. A különböző változatokat is számítva mintegy ötszáz művet – köztük közel száz érmet, illetve plakettet készített. Munkái megtalálhatók köztereken, épületeken, múzeumokban, magángyűjteményekben. Több mint harminc szobrát a Magyar Nemzeti Galéria, számos művét a Testnevelési- és Sportmúzeum őrzi. 1952-től tagja volt a Spirituális Művészek Egyesületének.

Dabóczi Mihály nemcsak művész volt, hanem vérbeli sportember is. 1932-től az ötvenes évek végéig versenyszerűen vívott. A Marosvásárhelyi SE-ben tanulta a vívást; együtt gyakorolt Szabó Lászlóval és Csiszár Lajossal, Santelli Italo későbbi mester-tanítványaival. Maga is Santelli-tanítvány volt. A Maestro mindenkinek adott becenevet, Dabóczi a Michelangelo de Transsylvaniae becenevet kapta, abból eredően, hogy marosszentkirályi születésű volt.^[3] A harmincas–negyvenes években volt a BEAC első osztályú tőrözője, párbajtőrözője, de elsősorban kardvívója.^[4]

Kiállításai

Egyéni kiállítások

1939 - Casa d’Arte Bragaglia, Róma
1940 - Nemzeti Szalon, Budapest
1942 - Ernst Múzeum, Budapest
1956 - Gyűjteményes kiállítás Papp Gyulával, Ernst Múzeum
1965 - Gyűjteményes kiállítás Kondor Bélával, Ernst Múzeum
1975 - Rézdomborítások (Elektroncsőgyár, Kaposvár)
1980 - Fényes Adolf terem
1980 - Blaskovich Múzeum, Tápiószele
2005 - Budapest Galéria Kiállítóháza (emlékkiállítás)

Válogatott csoportos kiállítások

1937 - Magyar Képírók kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
1940 - A gyermek a művészetben, Műcsarnok, Budapest
1942 - XXIII. velencei biennále, Velence
1943 - Spirituális Művészek Szövetségének kiállítása, Alkotás Művészház, Budapest
1950-1965 - Magyar Képzőművészeti kiállítások
1954 - Magyar Képzőművészek Grafikai és Kisplasztikai kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest
1959 - Mezőgazdaság a művészetben, Budapest
1960 - Magyar Képzőművészek Grafikai és Kisplasztikai kiállítása, Csók Galéria, Budapest
1967 - I. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1969 - II. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1971 - III. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1973 - Éremművészet, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
1974 - Balatoni Tárlat, Balatoni Múzeum, Keszthely
1975 - IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs
1979 - Faszobrászat, Csontváry Terem, Pécs.

Díjai, elismerései

1936 - Ferenczy István-díj
1937-1938 - Kisfaludi ösztöndíj
1937 - a Vallás és Közoktatási Minisztérium szobrászati ösztöndíja
1938-1939 - római ösztöndíj
1941 - Színyei Társaság díja

Műveiből

A vívó
Futó, 1930 körül
Kabos Endre olimpiai bajnok portréja
Klell Kálmán fotóművész, vívó, sporttörténész portréja, 1952.^[5]
Szabó László mester portréja
Kis lovas, 1957. [1]
Szomorúság (faragott fa, magasság: 32,5 cm jelezve oldalt: Dabóczi)
Csók (1963, vörösmárvány, 50 cm, magántulajdon). Lásd Prohászka László: Dabóczi Mihály, 2006. kiadvány címlapján [2]
Szeretet (1955, carrarai márvány, 60 cm, Magyar Nemzeti Galéria)
Küzdelem – Birkózók (1967, réz, magasság: 25 cm, Debrecen, Déri Múzeum)
Baglyok (1972-73, bronz, 8 cm magántulajdon [3]
Öklelő bika, (1977, vörös andezit, 39x53x25 cm, magántulajdon)
Halak, 1979.
Maestro, bronz dombormű, 35x35 cm (Sportmúzeumban, másolata Santelli Italo síremlékén), 1979.^[6]
Hirosima (fa), 1980.

Köztéri műveiből

A gályarabságba hurcolt pataki diákok (dombormű, 1936, Sárospatak, Református Gimnázium)
Bujdosásba induló sárospataki iskola (dombormű, 1938, Sárospatak, Kollégium)
Szent Borbála (Budapest, 1939, az 1980-as évektől Tápiószentmártonban).
Kőrösi Csoma Sándor (trachit, kőszobor, 1943, Marosvásárhely. A háború idején megrongálódott szobrot Kulcsár Béla szobrászművész restaurálta, újraleleplezésére 1962-ben került sor, a jelenlegi helyén.)^[7]
Gerentsér László síremléke (1943, Budapest, Farkasréti temető:6/8-1-97/98. (Süttői márványból faragott síremlék, az életnagyságúnál nagyobb párbajtőrőző megtört és meghajló alakja.)^[8]
Győri Iparitanuló Iskola (tervező: Rimanóczy Gyula építész) domborműves díszítményei (1953)
Évszakok: Tavasz című műkő balkondísz (1955) Kazincbarcika, Egressy út 35. I. emeleti szint
Évszakok: Nyár című műkő balkondísz (1955). Kazincbarcika, Egressy út 31. I. emeleti szint
Évszakok: Ősz című műkő balkondísz (1955). Kazincbarcika, Egressy út 29. I. emeleti szint
Kisfiú hallal (műkő, kútszobor, 1956, Budapest, XIV. ker., Jakab K. u. 2., óvoda)
Kislány békával (műkő, kútszobor, Budapest, XIV. ker., Jakab K. u. 2., óvoda)
Gábor Áron (mellszobor, 1956, Diósgyőr-Miskolc)
Higiénia (1956, Nagykőrös, Kórház park)
Játszó gyermekek (erkélydombormű, 1956, Kazincbarcika)
Balkon domborművek a kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium homlokzatán az iskola főbejárata felett 3 szinten. Madarassy Walterrel (1962)
Békét követelő, 1974
Állatok (1956, Budapest, XI. ker. Albertfalvai lakótelep márvány domborművei)
Anya gyermekkel (kő, 1958, Budapest, XIV. ker., Kerepesi út 78/b.)
Szeretet (Budapest, Farkasréti temető, 1958. Felesége, majd saját sírja is.
Árpád-házi Szent Margit (1958, Miskolc-Diósgyőr)
Kölcsey (1960, Debrecen, Csokonai Színház)
Archeológia (1960, Debrecen, MTA)
Tavasz (1961, Budapest, Gellértfürdő)
Pihenő (kőszobor, 1963, Csongrád)
Pihenő lány (kőszobor, 1964, Nyírtelek)
Sebes György (haraszti mészkő, 1964-1965, Szeghalom, Általános Iskola)
Fekvő nő (haraszti mészkő, 1964-1965, Csongrád, Fürdő télikert)
Ülő nő (1965, Nyírbéltek, TBC Gyógyintézet)
Thália (haraszti mészkő, 1965, Martfű, Cipőgyár, Kultúrház)
Erő (kőszobor, 1967-1968, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria)
Kiss György (1969, Szászvár)
Ülő nő (márvány, 1967, Salgótarján, Technika Háza előtt)
Női figura (1972, Nagykőrös)
Bámészkodó fiú (bronz, 1978, Budapest, IX. ker., Toronyház u. 17/b.)
Dózsa György (mellszobor, 1980, Apátfalva, Általános Iskola).

Plakettek, emlékérmek

Gerentsér Lászlóról készített plakett
Italo Santelliről mintázott emlékérmek, 1930-as évek
Elek Ilona, emlékérem

Művei közgyűjteményekben

Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár
Janus Pannonius Múzeum, Pécs
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Jegyzetek

↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
↑ http://www.hhrf.org/erdelyinaplo/cikk_nyomtatas.php?id_cikk=4731^{[halott link]}
↑ Magyar Nemzet Online Kő András Sporttörténet^{[halott link]}
↑ Kő András: Vívás Magyar Nemzet Online Archívum^{[halott link]}
↑ Prohászka László: Dabóczi Mihály életműve.
↑ Syposs Zoltán:Dombormű Santelli sírján. Vívó híradó, 1979. november
↑ (Fodor Sándor (S.) - Balás Árpád: Marosvásárhelyi útikalauz, 50. old.)
↑ Gerentsér László síremléke. (Hozzáférés: 2020. március 19.)

Források

Magyar életrajzi lexikon
Kortárs magyar művészeti lexikon I. (A–G). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 1999. 439. o. ISBN 963-8477-44-X
Dabóczi Mihály (1905-1980) szobrászművész emlékkiállítása 2005. január 20. – 2005. február 20.
Bánóczi Zsuzsa: Dabóczi Mihály
Gruberné Molnár Adél könyvtáros-népművelő: Könyvek a Balatoni Múzeum könyvtárából.

Irodalom

A Wikimédia Commons tartalmaz Dabóczi Mihály témájú médiaállományokat.

Pogány Ö. Gábor: Pap Gyula és Dabóczi Mihály kiállítása (katalógus, bevezető tanulmánnyal 1956, Ernst Múzeum, Budapest)
Szigeti I.: Dabóczi Mihály. In: Az Érem, közlemények az éremgyűjtés köréből XIV., 1958/ 10.
N. Pénzes É.: Dabóczi Mihály. In: Művészet, 1965. augusztus 29.
Kiállítási kritika In: Jelenkor, 1967/12.
Romváry F.: III. Országos Kisplasztikai Biennálé (katalógus, bevezető tanulmánnyal 1971., Pécs)
Székely A.: Az "ötvenes évek" művészetéhez. In: Mozgó Világ, 1984. március
Prohászka László: Dabóczi Mihály. Szerk. Csák Ferenc. Kiad. Körmendi Kiadó, 2006. 149 színes reprodukcióval. (Magyar, angol, német, francia nyelven).[4] és [5] Archiválva 2018. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben