Ifj. Czigler Antal építész[4] és Dittl Róza fiaként született.[5]Svájcból bevándorolt ősei három nemzedékre visszavezethetően építészek voltak. Kezdetben apjától tanult, majd a bécsi képzőművészeti akadémián Theophil Hansen tanítványa volt. 1871-től, apja halálát követően az ő megkezdett építkezéseit fejezte be (a borosjenői Rákóczi-vár restaurálása 1872-ben). Tanulmányutakat tett Németországban, Angliában és Franciaországban, majd Olaszország, Görögország és Törökország műemlékeit tanulmányozta.
1874-ben Budapesten telepedett le, és a székesfővárosi mérnöki hivatalban dolgozott. 1878-ban kapta az első komolyabb feladatot: ekkor építette az Andrássy útiSaxlehner-palotát. 1887-ben a budapesti Műegyetem ókori építési tanszékének tanárává nevezték ki. 1894 és 1900 között a Magyar Mérnök és Építész Egyesület elnöke volt. Számos műszaki cikket írt, megalapította a magyar anyagvizsgálók egyesületét, alelnöke volt az Iparművészeti Társulatnak, építészeti felügyelője a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének, tagja a zágrábi és belgrádi mérnökegyesületnek, és részt vett számtalan szakbizottság funkciójában. 1905 januárjában, daganatos betegsége miatt visszavonult a munkából,[6] és állandó helyettesének Dvorák Edét nevezte ki, aki 21 éven keresztül munkatársa és asszisztense volt.[7] Végül 1905-ben, 55. életévében hunyt el. Halálát szívhűdés okozta.[8]
Halála után Lyka Károly kritikus hangnemben írt róla: „(…) Művészete a Hansen-iskola hagyományain épült. Akkor Bécsé volt a vezetőszerep s Bécs építészete eklektikus vala. Czigler is teljesen a műtörténetben elkönyvelt régi stílusok különféle rendszerű rekonstrukciójában látta az építészet haladásának útját, így hát a modern művészettel nem tartott semmiféle rokonságot, sőt azzal szemben a legkonzervatívabb álláspontot foglalta el. (…)”
Halála után a Magyar Mérnök és Építész Egyesület róla elnevezett emlékérmet alapított.
1905-től irodáját Dvorák Ede vezette tovább. Első években az egykori főnöke által elkezdett épületek befejezésével foglalkozott, melyek közül a legfontosabb a Széchenyi gyógyfürdő volt.
Stílusa
Czigler a stilisztikában mutatkozó konzervativizmusa mellett a műszaki megoldások terén a legmodernebb eszmék követője, egyszersmind buzgó terjesztője. A budapesti szűk szíjtelkek sűrű városszövetének fellazítására több kísérletet tett. Még 1894-ben tervezte a Hadik Endre hitbizománya számára 1895/6-ban épített Károly körúti bérházat, ahol a magánutca gondolatát elsőként próbálta megvalósítani, téres udvarokkal, zárt lépcsőházakkal és a függőfolyosók mellőzésével, az udvari homlokzat utcaszerű kiképzésével. Elsődleges célja az épületben az udvari lakások utcaiakkal egyenértékűvé tétele volt, amellyel a város fellazításának gondolata szerencsésen párosult. Terve csak részben sikerülhetett, a hatalmas telek Rumbach utca felőli végének átépítésére nem volt lehetőség. Másodjára, 1900-ban a Gozsdu-udvar terveivel már világos és sikeres koncepciót dolgozott ki a nehéz feladat megoldására. A Károly körúti terveiben még preferált sorházszerű kiképzéssel szakítva, önálló pavilonok kialakításával oldotta meg a feladatot. Mindkét épület mérnöki szempontból úttörő alkotás.
Czigler épületei jellegzetes stílusjegyei alapján könnyedén felismerhetők. Rendkívüli kézügyessége, nagyszerű arányérzéke, alkotásaiban lépten-nyomon tetten érhető.
Legfontosabb művei
Budapesten
a Kereskedelmi Akadémia épülete (V., Alkotmány u. 9–11.; 1882)