1950-1954 között építőipari kivitelezéssel foglalkozott az Általános Lakásépítési Vállalatnál. Építészi munkásságát 1954-től a LAKÓTERV-nél lakóépületek, iskolák, óvodák, bölcsődék terveinek készítésével kezdte, mint irányító tervező. 1955-ben sikeres pályázattal felvették a Magyar Építőművészek Szövetségének dr. Szendrői Jenő vezette „MÉSZ Mesteriskola” kétéves szakmai képzésére. 1955-től a MÉSZ tagja. 1956-tól az IPARTERV irányító tervezője, majd szakosztályvezetője lett. 1959-től 1973-ig az MTA tudományos munkatársaként, dr. Gábor Lászlóakadémikus vezetésével a BME Épületszerkezeti Tanszékén szerkezetfejlesztéssel kapcsolatos – főképp épületfizikai jellegű – kutatásokat végzett, illetve részt vett a tanszék oktatómunkájában. Építőművészi munkásságáért 1965-ben Ybl-díjat kapott. 1965-től a MÉLYÉPTERV szakági főmérnöke. 1979-ben elnyerte a „műszaki tudományok kandidátusa” fokozatot. Ugyanebben az évben a BME műszaki doktori elismerésben részesítette. A nyolcvanas évek elejére megromlott egészségi állapota nagyban korlátozta terveit és alkotási energiáját. Fiatalon, 57 évesen hunyt el 1985. október 29-én.