Csebol

 Ebben a szócikkben a koreai nyelvű szavak átdolgozott latin betűs és magyaros átírása között ide kattintva szabadon lehet választani.
Átírási segédlet
csebol
kiejtéseⓘ
Etimológia:„gazdagság, tulajdon” jelentésű cse (재) és a „klán” jelentésű bol (벌)
Koreai átírás
Hangul재벌
Handzsa財閥
McCune–ReischauerChaebŏl
ÁtdolgozottJaebeol
Híres csebolok logói

A csebol (nemzetközi átírással: chaebol) a családi alapítású dél-koreai óriásvállalatok megnevezése.[1][2] A szó a „gazdagság, tulajdon” jelentésű cse (재) és a „klán” jelentésű bol (벌) összetétele.[1] A kifejezés első ismert említése 1984-ből származik.[1] A csebolokat irányító családok befolyásosak és rendkívül gazdagok,[2] ezek a vállalatok pedig nagy hatást gyakorolnak Dél-Korea gazdaságára, a Samsung cégcsoport bevételei például az ország GDP-jének 20%-át adják.[2] Közismert csebol cégcsoportok még például a Hyundai, a Kia, az LG, a Daewoo és az SK.

A csebolokat számos kritika is éri a hatalmukkal való visszaélés, a gazdaságban betöltött túlzott vezető szerepük, kormányzati kapcsolataik, vitatott üzleti etikájuk és a korrupció miatt.[2][3][4][5] A konkrét bírálatoktól eltekintve is, a csebolok uralta nemzetgazdaság egésze meglehetősen távol áll nem csak a szabadversenyes piaci gazdaság ideálisnak tartott képétől, hanem a jelenlegi globális, illetve a nyugati gyakorlattól is, különösen ami a független kis- és középvállalatok önálló lehetőségeit illeti.

A koreai televíziós sorozatokban (főként a Hamupipőke-jellegű történetekben) gyakran játszanak főszerepet fiktív csebolcsaládok, de mozifilmek is készültek a témában, amelyek meglehetősen sötét képet festenek a csebolokról.

Jellemzőik

Renault Samsung SM7. A márka már csak nevében Samsung, a Renault megvette a Samsung Motors 70%-át, amikor az csődbe ment az 1990-es évek végén[6]
A Dat Al Imad toronyházakat Líbiában a Daewoo csoport építette
A Samsung C&T építette többek között a Burdzs Kalifát, a Petronas-ikertornyokat (a képen) és a Taipei 101-t is[7]

A csebolok két legfőbb jellemzője, hogy a vállalatóriás több szektorban aktív, több cégből áll, és családi alapítású. A csebol családi irányítása többféleképpen is történhet. Van, ahol az alapító és családtagjai vezetik az összes céget, máshol a család irányítja az úgynevezett anyavállalatot, ami a leányvállalatokat felügyeli, így közvetett kontrollal rendelkezik az összes vállalat fölött. Lehetséges olyan struktúra is, hogy a család az anyacéget uralja, a leányvállalatok pedig egymás részvényeit birtokolják, hálót alkotva. A csebolokra igen jellemző, hogy a vállalat felsővezetésében is szép számmal találhatóak rokonok. A vezetőségi pozíciók általában öröklődnek a családon belül, tehát mondjuk a vezérigazgatói széket az alapító legidősebb gyermeke kapja meg. A családi hatalom megtartása érdekében a csebolok érdekházasságokat kötnek, előfordul, hogy a legnagyobb csebolokat tulajdonló családok egymás között házasítják a gyerekeiket, így erősítve a gazdasági pozíciójukat.[8]

A csebolok nem ritkán egymástól teljesen eltérő gazdasági ágazatokban is tevékenykednek, így például az elektronikai eszközök gyártásáról ismert Samsungnak egy időben autógyára is volt,[5] de divatmárkával (FUBU)[9] és szállodalánccal (The Shilla) is rendelkezik.[10] Az LG Group a szórakoztatóelekronikai és telekommunikációs eszközökön túl a vegyi anyagok és a műanyagok piacán is jelen van.[11] A Hyundai áruházlánccal is rendelkezik, bár ma már ez is csak nevében tartozik a konglomerátumhoz, miután a Hyundai Groupot a 2000-es évek elején kormányzati nyomásra feldarabolták.[12] Egy-egy csebol akár 20–50 céget is összefoghat.[13]

A csebolok további jellemzője, hogy szoros kapcsolatot ápolnak a kormánnyal, a kormányzati gazdaságpolitika részét képezik, és a kormányzat gyakran előtérbe helyezi a vállalatóriások érdekeit, bár volt példa az ellenkezőjére is.[8][5][13] A csebolokat összefoglalóan gyakran nevezik Korea Inc.-nek, a szoros kapcsolatukra utalva.[8][2][14]

Gyakran hasonlítják őket a japán zaibacu vállalatokhoz (mint amilyen a Mitsubishi),[13][8] azonban több lényeges különbség is van a két cégtípus között.[8] A csebolok szinte kizárólag a vér szerinti kötelékre építenek a topmenedzsment területén, míg a zaibacuknál gyakori, hogy a megbecsült, hosszú éveken át a cégnek dolgozó munkatársakból kerülnek ki vezetők.[8] A vállalatirányítási módszerek és a struktúra tekintetében is eltérnek egymástól, például minden zaibacu tulajdonában van egy bank, ami fedezi a pénzügyi szükségleteket,[8] a csebolok azonban csak az állami bankokra és külföldi hitelekre támaszkodhatnak.[13][5] A zaibacuk gyakran alvállalkozókkal dolgoztatnak, míg a csebolok inkább megalapítják az összetevők gyártásához vagy éppen a termék exportálásához szükséges cégeket.[15]

A központi irányítás és a szerteágazó érdekeltségek miatt gyakran hasonlítják a csebolokat a polipokhoz.[8]

Az öt legnagyobb csebol érdekeltségei[16]
Ágazat Hyundai Samsung LG Group Daewoo SK Group
Gépjárműipar Igen Igen Igen
Repüléstechnika Igen Igen Igen
Építőipar Igen Igen Igen Igen Igen
Fogyasztói elektronika Igen Igen Igen Igen
Pénzügyi szolgáltatások Igen Igen Igen
Nehézgépek Igen Igen Igen Igen
Olajfinomítás Igen Igen Igen
Petrolkémiai ipar Igen Igen Igen Igen
Félvezetők Igen Igen Igen Igen
Hajóépítés Igen Igen Igen
Távközlési eszközök Igen Igen Igen Igen
Távközlési szolgáltatás Igen Igen

Történetük

Lásd még: Dél-Korea történelme

A kezdetek

A csebolok (chaebolok) sokat köszönhetnek Pak Csong Hi gazdaságpolitikájának
A csebolok sokat köszönhetnek Pak Csong Hi gazdaságpolitikájának
A Samsung épülete az 1930-as évek végén…
A Samsung épülete az 1930-as évek végén…
…és 2009-ben (Samsung Town)
…és 2009-ben (Samsung Town)
Az Everland, Dél-Korea legnagyobb élményparkja szintén a Samsungé
Az Everland, Dél-Korea legnagyobb élményparkja szintén a Samsungé

A főképp mezőgazdaságból élő Korea 1910 és 1945 között Japán fennhatósága alatt állt. A japánok számos gyárat építettek, amiket a második világháborúban elszenvedett vereségük után hátrahagytak. A koreai háborút követően a Dél-Koreában épen maradt gyárak és felszerelések kiváló lehetőséget teremtettek az ipari gazdaság kialakításának megkezdéséhez, számos későbbi csebol azokból a cégekből fejlődött ki, amelyek a hátrahagyott japán felszerelések és technológia hasznosításával alakultak meg. Ezen cégek egy része feltehetően szoros személyes kapcsolatban állt Li Szin Mannal, a köztársaság első elnökével, akinek kormányát különösen korruptnak tartották.[15][5] Az ország Li elnöksége idején keveset fejlődött, a kormány nem fordított figyelmet a gazdaság fellendítésére.[17]

1960-ban az elégedetlenkedők népfelkelése folytán Li elmenekült az országból, ám alig egy év múlva katonai puccsal Pak Csong Hi tábornok ragadta magához a hatalmat, akinek feltett célja volt kiirtani a korrupciót, nem csak a kormányzatból, de a gazdaságból is. A junta hamar rádöbbent, hogy ha véghez akarják vinni az ország modernizációját, szükségük lesz a vállalatok segítségére, így kompromisszumos megoldásként pénzbüntetés fejében több megvádolt cégvezetőt is elengedtek. A csebolok és a kormány kapcsolata szorosra fonódott: a kormány meghatározta a gazdaság irányvonalát, az ütemtervet, a csebolok pedig kivitelezték.[15] A fókuszt az exportra helyezték, és a kormány aktívan segítette (például adókedvezményekkel, alacsony hitelkamattal) a csebolok fejlődését.[5][16] Meghatározták, mely cégek, milyen termékekkel, mely piacokon jelenjenek meg.[5] Az exportra gyártáshoz csak bizonyos cégek kaptak támogatást a kormánytól, az áruik gyártásához szükséges félkész termékeket a csebolok mind maguk állították elő. A bankokat államosították, és ezek a bankok finanszírozták a csebolok terjeszkedését. A hitelek nagy részét (több mint 60%-át) ezek a cégek vették fel. Cserébe a cégeknek meghatározott exportkvótát kellett teljesíteniük.[16] Bár a csebolok nem rendelkezhettek saját bankkal, más pénzügyi intézményekkel igen,[18] és külföldi hiteleket is felvehettek.[15]

Ha egy csebol új leányvállalatot kívánt létrehozni, azt a meglévő cégek finanszírozták, cserébe az új vállalat a meglévőek részvényeinek egy részét vásárolta meg. A gyorsan növekvő cégek a munkaerőt is megosztották. Az egyes leányvállalatok nem külön vettek fel dolgozókat, hanem az anyavállalat csoportosan alkalmazta őket, képezte ki, majd szétosztotta a dolgozókat a leányvállalatok között. Új vállalat alapításakor a meglévőkből helyeztek át menedzsereket a felső pozíciókba. A terjeszkedés másik módja állami „kérésre” történt, a csődbe ment vagy megszorult állami cégeket privatizálták, ezek általában valamely csebolhoz kerültek, amelyek „felvirágoztatták” őket.[18]

A Samsung részvényeseinek hálózata, 2009

Kezdetben ez a fajta politika óriási gazdasági fejlődést hozott az országnak. A GDP évente átlagosan 10%-kal nőtt 1962 és 1994 között. A csebolok soha nem látott mértékben nőttek és terjeszkedtek, a kormány pedig gyakorlatilag bebiztosította őket csőd ellen. 1989-re a 30 legnagyobb csebol már a GDP 29,6%-át adta. 1997-re a gazdaság vállalati szektora tőkéjének, adósságának, nettó profitjának és bevételének fele is a harminc legnagyobb csebolhoz tartozott.[16] A gazdaságpolitikának köszönhetően Dél-Korea erős függésbe került az exporttól (a kivitelből származó bevétel 1965-ben a GDP 8%-át tette ki, 2008-ban már az 56%-át[16]) és így a cseboloktól.[5] Külső tényezők is hozzájárultak a csebolok sikeréhez, például a külföldi befektetők beáramlása, a Japánnal való kapcsolatok normalizálódása és a Szovjetunió széthullása, ami kiváló lehetőségeket teremtett az építőipari cégek számára.[5]

1987 és 1997 között a csebolok szerepe olyan fontossá vált Koreában, hogy az időszakot „csebolköztársaságnak” is szokás nevezni. Miközben az ország a demokratizálódás útjára lépett, a csebolok fokozatosan függetlenedtek az állami kontrolltól.[19]

Az volt az általános vélemény, hogy a csebolok olyan hatalmasak, hogy nem bukhatnak el.[16]

Az 1997-es ázsiai gazdasági válság

Bővebben: 1997-es ázsiai gazdasági válság
1983 és 2007 között kiadott vonérmék- és bankjegyek
A japán jen és a von árfolyamának változása 1989 és 2006 között

Mivel a csebolok nem igazodtak a piacok várható jövedelmezőségéhez, csak az állami kvótákat voltak hivatottak bármi áron teljesíteni és az állam szavatolta a pénzügyi biztonságukat, hatalmas összegű hiteleket vettek fel a külföldi tőkebefektetések felett rendelkező koreai bankoktól. 1985-re a csebolok eladósodottsági együtthatója elérte a 384,4%-ot, ami triplája volt az amerikai cégekének.[5] Ez az 1997-es gazdasági válságig még tovább nőtt, a legnagyobb 30 csebol eladósodottsági együtthatója ekkor már meghaladta az 500%-ot.[16]

Az 1990-es években Dél-Korea OECD-tagságának egyik feltétele a tőke- és pénzügyi piac liberalizációja volt, ami új pénzintézetek megjelenéséhez vezetett. Miközben a külföldi devizában felvehető hitelek kamatai nőttek, a kormány továbbra is biztosította a saját tőke helyett hitelből terjeszkedő csebolok könnyű hitelhez jutását. A kormány a hosszú távú tőkeáramlás liberalizálása helyett a rövid távú tőkeáramlásra koncentrált, ami devizahitel formájában a csebolokhoz került. 1996-ra a csebolok terjeszkedésének finanszírozása 77,6%-ban külföldi hitelekből történt. A tőke beáramlása ezen kívül a von erősödéséhez vezetett, ami az exporttól függő csebolok versenyképességének romlásával járt.[16]

1996-ban a folyó fizetési mérleg hiánya Koreában a GDP 5%-a volt, míg egy évvel korábban csak a 2%-a. Az export növekedése 31%-ról 15%-ra esett vissza. Az 1997-ben bekövetkező ázsiai gazdasági válság következtében a japán jen gyengült, ami a von erősödéséhez vezetett. A válság következtében szűkült a felvevőpiac, a koreai exporttermékek, például a személygépkocsik, a hajók és a mikrochipek ára csökkent. A gazdasági válságban megnövekedett hitelkamatok súlyos terheket róttak az eladósodott csebolokra.[5]

A kormánynak a korábban időszakosan bekövetkező kisebb gazdasági recessziók alkalmával különféle átmeneti megoldásokkal sikerült foldozgatnia az egyre labilisabb lábakon álló pénzügyi rendszerét. Az 1982-es banktörvény nagyobb hatalmat adott a pénzintézetek kezébe, és gyakorlatilag csökkentette az állami irányítást. Az 1997-es válság előtt azonban Dél-Koreában olyan politikai-társadalmi változások történtek, amelyek hatással voltak a pénzügyi döntésekre is. Az 1990-es években az ország a demokratizálódás útjára lépett.[20] A pénzügyi piac liberalizálásával azonban nem járt együtt a vállalkozások hozzáállásának változása. A csebolok irányítás nélkül maradtak és gyakorlatilag belefulladtak a hiteleikbe. A pénzintézetek nem tudták tovább finanszírozni a csebolok merész és gyakran minden piaci realitást nélkülöző terjeszkedését, némelyeknek több leányvállalatot is fel kellett adniuk, a 30 legnagyobb csebol közül legalább 11 ment csődbe.[5][16] Az egyik prominens példa a Daewoo, amit 1999-ben háromfelé kellett darabolni a hatalmas adósságai miatt,[16] de a Hyundait is szétforgácsolták.[12] A demokratizálódás következtében megnőtt a szakszervezetek, a külföldi befektetők és a civil szervezetek politikai befolyása – ez szintén a csebolok korlátlan hatalma ellen dolgozott.[19]

A csebolok reformja

A Hyundai bevásárolt a csődbe ment Kiába a csebolok reformjának idején

A pénzügyi szektor és a csebolok összeomlása a külföldi befektetői kedv rohamos csökkenésével járt. A von 1997 decemberére egyetlen hónap alatt a dollárhoz viszonyítva 50%-ot zuhant. Dél-Korea kénytelen volt a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni gyorssegélyért, amit meg is kapott, egy 58 milliárd dolláros, különféle megkötéseket tartalmazó csomag formájában, melyben benne volt a vállalati szektor kötelező reformja is. Kim Dedzsung elnök a csebolok újrastrukturálására kezdett koncentrálni.[16] A cél az volt, hogy a konglomerátum-központú gazdaság helyett „demokratikus piacgazdaságot” építsenek ki és a csebolok a terjeszkedés helyett a profitabilitásra helyezzék a hangsúlyt.[19]

A csebolokat arra bátorították, hogy szabaduljanak meg a veszteséges, az anyacég profiljába nem illő vállalatoktól, és koncentráljanak a fő erősségeiket jelentő ágazatokra. Elindult a csebolok újraszerveződése, megkezdődtek a felvásárlások és beolvasztások. A Hyundai Electronics felvásárolta például az LG Semiconductorst, a Hyundai Motors 51%-os részesedést szerzett a csődbe ment Kiánál, az ugyancsak veszteséges Samsung Motorst pedig felvásárolta a Renault.[16] A Samsung kivételével a legtöbb csebol szövevényes konglomerátumból holdinggá alakult át.[19]

A reformcsomag emellett előírta a nagyobb átláthatóságot (például azzal, hogy olyan vezetőségi tagoknak is lenniük kellett a cégeknél, akik nem álltak a cég közvetlen alkalmazásában; illetve növelték a kisebbségi részvényesek jogait[5]) és a vezetői elszámoltathatóságot, valamint megszüntette a vállalatok közötti adóssággarancia-vállalást. A pénzügyi szektorban is változások történtek, felszámolták a gyenge pénzintézeteket és előirányozták a szabályok szigorúbb betartatását. Ennek következtében a 2072 pénzügyi intézet 44%-a 2001-re megszűnt működni. A reformok következtében a nem teljesítő hitelek aránya az 1999-es 13,6%-ról 2001-re 3,3%-ra csökkent. 2005-re a csebolok eladósodottsági együtthatója 118%-ra zuhant vissza. A kormány megnyitotta az utat a külföldi befektetők előtt és lehetőséget adott külföldi részvényeseknek tulajdoni hányad szerzésére a koreai cégekben.[16]

A válság idején és közvetlenül utána a közvélemény meglehetősen negatívan vélekedett az óriásvállalatokról, akiknek meggondolatlan, hitelalapú terjeszkedéseit tartották a válság elsődleges okának.[19]

A 2000-es évek és a 2008-as gazdasági világválság

I Mjongbak
Lásd még: A 2008-ban kirobbant gazdasági világválság

A válságot követő tíz évben Kim Dedzsung és No Muhjon liberális gazdaságpolitikájának következtében a csebolok uralma némileg megcsappant. Nagyobb befolyáshoz jutottak a külföldi befektetők, a szakszervezetek és a civil szervezetek, melyek nyomást gyakoroltak a csebolok átalakítására is. A koreaiak azonban hamar elvesztették illúzióikat a liberális politikában, mivel a túlzottan piacgazdaságra koncentráló, csebolok hatalmát megnyirbáló kormánynak nem sikerült mérsékelnie a szabad gazdaság okozta egyre szélesedő társadalmi egyenlőtlenségeket. A 2008-as elnökválasztáson így a konzervatív I Mjongbak győzedelmeskedett, aki korábban maga is az egyik legnagyobb csebol leányvállalat, a Hyundai Engineering & Construction vezérigazgatója volt. A csebolok ellensúlyául szolgáló szakszervezetek, valamint a Koreai Munkáspárt ereje is megcsappant, mivel képtelenek voltak nagyobb tömegeket vonzó alternatív politikai megoldásokat nyújtani.[19]

Az amerikai stílusú piacgazdaság tehát megbukott Dél-Koreában, amikor az óriás konglomerátumok elkezdtek alkalmazkodni az új viszonyokhoz és rájöttek, hogy többé nincsenek rákényszerítve a kompromisszumokra. A magukra találó, újraszerveződött csebolok lettek ismét azok, akik előteremtették a külföldi hitelcsomag visszafizetéséhez szükséges valutát.[19] Miközben Európa és Amerika gazdasági válsággal küszködött, a tíz legnagyobb csebol piaci kapitalizációja folyamatosan nőtt, 2012 januárjában 577 milliárd dollárra.[21] A válság ellenére – bár kezdetben az export megcsappant – Dél-Korea gazdasága 2008-ban 2,2%-kal, 2009-ben 0,9%-kal nőtt, a 2010-es export növekedését 26,4%-ra teszik.[16] A legnagyobb cseboloknak a válság idején is sikerült növelniük a piaci részesedésüket amerikai és japán cégek rovására.[16] 2010-ben a Samsung például a Fortune 500 listáján 39. volt,[16] 2011-ben pedig 22.[22]

2018-ban a csebolok a koreai vállalatoknak mindössze 0,2%-át tették ki, de a működési profit mintegy 41%-át (106,1 milliárd amerikai dollárt) termelték. A legsikeresebb szektor a csebolok számára a félvezetőké volt.[23]

2020-ban a Samsung csoport örököse, I Dzsejong bejelentette, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben vállalatok vezetése nem fog automatikusan a gyerekeire szállni.[24]

Hatásuk a gazdaságra

A Hyundai Heavy Industries többek között teherszállító hajókat épít
A Lotte egyik plázája Dél-Koreában. A cég azon kevés csebolok egyike, melyet Japánban alapítottak és ott is található a székhelye[25]

Dél-Korea gazdasága erősen függ a cseboloktól, ami egyszerre adja az erősségét és a gyenge pontját. Az 1997-es gazdasági válság megmutatta, hogy a rossz gazdaságpolitika és vállalatirányítás együttesen katasztrófához is vezethet, azonban az is világossá vált, hogy a 2008-as gazdasági válságot a csebolok hatékonyan kezelték és a saját hasznukra tudták fordítani. A kis cégekkel ellentétben a csebolok rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal új, versenyképes exporttermékek tervezésére és előállítására, és képesek folyamatosan versenyben maradni a globalizált világban. Annak ellenére, hogy a csebolok exportfüggő vállalkozások, a 2008-as válságban bebizonyosodott, hogy a piaci sokszínűségük képes felülemelkedni a gazdasági nehézségeken, valamint képesek alkalmazkodni a változó pénzügyi-piaci helyzetekhez is.[5][16] A gazdasági válság idején például, amikor a legtöbb autógyár stagnált vagy éppen tönkrement, a Hyundai a legnagyobb piaci versennyel rendelkező Amerikai Egyesült Államokban növelni tudta a piaci részesedését – és világszerte is 11%-kal növelte az eladott járművek számát[26] –, míg a helyi General Motors gyakorlatilag csődbe ment.[27] A koreai kormány továbbra is támogatja a csebolok fejlődését és terjeszkedését, a 2009-ben meghirdetett, úgynevezett „zöld iparágakat” támogató pénzügyi csomag 81%-át olyan iparágak kapták, amelyekben a csebolok a domináns vállalatok.[19] Az ökológiai lábnyom csökkentésének érdekében a kormány 2022-ig 37 milliárd vont kívánt költeni, elsősorban atomerőművek építésére – ebben a szektorban is a csebolok a mérvadóak.[19] A csebolok hatalmas befolyással bírnak a koreai gazdaságra, míg 1989-ben a harminc legnagyobb csebol a GDP 29,6%-át adta,[28] 2010-ben már a 70%-át,[29] a Samsung egymaga 20%-ot.[2] 2019-ben a nominális GDP 84%-át 64 csebolvállalat bevétele jelentette, miközben a koreai munkahelyek számának mindössze 10%-át adták.[30]

Jelentős csebolcégek piaci kapitalizációja (2010)[16]
Vállalat Piaci kapitalizáció
(millió USD)
Hyundai Motor 29 557
Hyundai Mobis 21 940
Hyundai Heavy Industries 21 829
LG Electronics 12 191
LG Chemicals 19 383
Samsung Electronics 100 374
Samsung Life Insurance 18 242
S K Energy 11 799
S K Telecom 12 145

Kritikájuk

I Gonhi

A csebolokat a gazdasági sikerük ellenére számos kritika éri. Általánosan jellemző rájuk, hogy a beszállítói és egyéb munkákat nem más cégeknek, hanem saját leányvállalataiknak juttatják, ezzel kizárva a kisebb, a cégcsoporthoz nem kapcsolódó vállalatokat a versenyből. Ugyancsak jellemző a nem szabadpiaci alapon folyó kereskedelem is a leányvállalatok között.[31] A csebolokat uraló gazdag családokat is kritizálják vezetői módszereik, életvitelük és üzleti erkölcseik (hiánya) miatt. 2003-ban az SK Group, 2006-ban a Doosan, 2007-ben a Hanhwa vezérigazgatóját ítélték felfüggesztett büntetésre, 2006-ban a Hyundai elnökét, Csong Monggut is elítélték sikkasztás miatt, börtönbüntetését azonban közmunkára és pénzbírságra változtatták. 2008-ban a Samsung elnökét, I Gonhit is elítélték adócsalás miatt, de ő sem kapott letöltendő börtönbüntetést.[2] A Reuters riportja szerint „a cseboltulajdonosok nem értik, miért vonatkoznának rájuk a civil törvények”.[4] A csebolok még a reformok után sem rendelkeznek teljesen átlátható struktúrával, vállalatvezetéssel, és nagyban függenek a tulajdonosok döntéseitől, mindez pedig táptalaja lehet a korrupciónak.[5]

A csebolok uralta nemzetgazdaság egésze meglehetősen távol áll nem csak a szabadversenyes piaci gazdaság ideálisnak tartott képétől, hanem a jelenlegi globális, illetve a nyugati gyakorlattól is, különösen ami a független kis- és középvállalatok önálló lehetőségeit illeti.[19]

Csebolok listája

A világ egyik legnagyobb légitársasága,[32] a Korean Air a Hanjin Group tulajdona
Az LG a Formula–1 koreai nagydíj szponzoraként

A csebolok pontos száma nem ismert. Az alábbi lista az elérhető források alapján[33][18][34] reprezentatív jellegű, és betűrendben sorolja fel a csebolokat.

A kultúrában

Szépek és gazdagok sorozat csebolörökös elit bandáját egyszerre rettegi és csodálja a középiskola, ahova járnak

A csebol családok témája gyakran szerepel a koreai filmművészetben, főképp a televíziós sorozatokban. A csebolörökösöket először tökéletes, lovagias, hősies, végtelenül jóképű férfiként ábrázolták, aki a bajba jutott női főszereplőn segít, és semmi más nem hiányzik az életéből, csak a szerelem. Később az ábrázolásmód árnyaltabbá vált: létrehoztak arrogáns, nagyképű, gyáva, túlzottan büszke, mizofób, klausztrofób csebol karaktereket, és olyan örökösöket is, akiknek eszük ágában sincs örökölni a családi cégóriást.[35] A Protect the Boss főszereplője például gyermeteg, fél a nyilvánosságtól, a kosztól és a piszoktól, és nem hajlandó a cégnél dolgozni, csak ha kényszeríti a családja. A Secret Garden csebolcsaládjának feje kiállhatatlanul arrogáns, nagyképű és kicsinyes. A Rooftop Prince csebolcégének örököse inkább művész lenne, Amerikába menekül rajzolni a vállalati felelősség elől, míg a helyére pályázó unokatestvére vesztegetésre és gyilkosságra is hajlandó. A Szépek és gazdagok sorozat óriás konglomerátumát egy asszony irányítja, aki kegyetlenül viselkedik a saját gyermekeivel szemben is, a lányát érdekházasságba kényszeríti, a fia pedig a szülői szeretet hiánya miatt rideg, kegyetlen és erőszakos fiatal felnőtté válik, aki vég nélkül költekezik és lenézi a szegényeket.

Im Szangszu rendező több filmet is készített a csebolokról, 2010-es A cseléd című filmje és a 2012-ben bemutatott The Taste of Money is meghívást kapott Cannes-ba. Utóbbi igen sötét képet fest a koreai óriás konglomerátumokról, a rendező vélekedése szerint a csebolcsaládok korruptak, boldogtalanok, csak a pénz és a hatalom érdekli őket, bárkin átgázolnak, ha érdekeik úgy kívánják. A filmbéli csebolörökös nem riad vissza a gyilkosságtól, politikusok megvesztegetésétől sem, és szexorgiákkal kompenzálja családi élete boldogtalanságát. A filmet egyébként részben csebolcégek finanszírozták, Im szerint azért, mert nem olvasták el a forgatókönyvet.[36][37]

A csebolok a koreai szórakoztatóipar patrónusaiként is működnek, a Samsungnak szponzorszerződése van például a Big Bang együttessel, és a YG Entertainmenttel közösen dobott piacra saját ruhakollekciót,[38] az LG több koreai sztárt is szerződtetett, például a Super Junior együttest és I Minho színészt,[39] az SK Telecom arca pedig egy időben Rain volt.[40] A Dongbu Group ezen felül K-pop-sztárokról mintázott robotfigurákat tervezett piacra dobni.[41]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Chaebol. Merriam-Webster Dictionary. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
  2. ↑ a b c d e f g Return of the overlord. The Economist, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
  3. ↑ The chaebol conundrum. The Economist, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
  4. ↑ a b Analysis: South Korea's unloved chaebol. Reuters, 2012. április 5. [2012. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 10.)
  5. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o Powers, Charlotte Marguerite (2010). „The Changing Role of Chaebol: Multi-Conglomerates in South Korea’s National Economy”. The Stanford Journal of East Asian Affairs, 105-116. o. [2014. május 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 10.) 
  6. ↑ Samsung Wants Its Name Off Samsung Cars. The Truth About Cars, 2012. június 22. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  7. ↑ Burj Khalifa. Samsung C&T. [2013. április 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  8. ↑ a b c d e f g h (1987) „Management Style and Practice of Korean Chaebols”. California Management Review XXIX (4), 95-110. o, Kiadó: University of California. [2010. október 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.) 
  9. ↑ FUBU. Samsung America. [2012. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  10. ↑ Introduction. The Shilla. [2010. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  11. ↑ LG Chem. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  12. ↑ a b Hyundai Group History. Fundinguniverse. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  13. ↑ a b c d Faludi, Péter. „Pak Csong-Hi gazdasági programja – a modernizáció gazdaságpolitikája Dél-Koreában”. Kül-Világ II (2005/4). 
  14. ↑ Korea Inc. Plans Pay Cuts To Protect Jobs. Forbes, 2009. február 24. [2009. február 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  15. ↑ a b c d The Origins and Development of Chaebol. Library of Congress, USA, 1990. (Hozzáférés: 2012. július 11.) (Library of Congress South Korea főoldal)
  16. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r The Chaebols in South Korea: Spearheading Economic Growth. Thomas White International, Ltd., 2010. [2015. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  17. ↑ Kohli, Atul. State-Directed Development: Political Power and Industrialization in the Global Periphery. Cambridge, UK: Cambridge University Press, 62. o. (2004). ISBN 0521836700 
  18. ↑ a b c Colpan, Asli M., Hikino, Takashi and Lincoln, James R.. 6.2.1, The Oxford Handbook of Business Groups. Oxford University Press (0191613983). Hozzáférés ideje: 2012. július 12. 
  19. ↑ a b c d e f g h i j Kalinowski, Thomas (2009). „The politics of market reforms: Korea’s path from Chaebol Republic to market democracy and back”. Contemporary Politics 15 (3), 287–304. o, Kiadó: Taylor & Francis. ISSN 1469-3631. (Hozzáférés: 2012. július 25.) 
  20. ↑ South Korea: The Sixth Republic. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2012. július 18.)
  21. ↑ Chaebol’s economic dominance increases. Korea Herald, 2012. február 6. (Hozzáférés: 2012. július 25.)
  22. ↑ Global 500. CNN, 2011. (Hozzáférés: 2012. augusztus 12.)
  23. ↑ Chaebols account for 0.2% of S. Korean companies but 41% of operating profits (angol nyelven). Hankyoreh. (Hozzáférés: 2019. január 1.)
  24. ↑ Samsung heir vows no succession of management to children, abolishes 'no labor union' policy. The Korea Times, 2020. május 6. (Hozzáférés: 2020. május 7.)
  25. ↑ History. Lotte. [2012. május 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 11.)
  26. ↑ Global Crisis Enables Hyundai-Kia to Grow Bigger. Korea Times, 2010. április 21. (Hozzáférés: 2012. augusztus 12.)
  27. ↑ Hyung, Je Jo: The Hyundai Way: The Evolution of a Production Model. GlobalAsia, 2010. (Hozzáférés: 2012. augusztus 12.)
  28. ↑ Chaebol powered industrial transformation. Korea Times, 2010. április 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 12.)
  29. ↑ Wang, Hsiao-Wen: Korea's Unstoppable Conglomerates. CommonWealth Magazine, 2010. június 10. [2013. szeptember 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. augusztus 10.)
  30. ↑ S. Korean chaebols comprise 84% of GDP but only 10% of jobs (angol nyelven). The Hankyoreh. (Hozzáférés: 2022. március 1.)
  31. ↑ New measures to control chaebol are toothless. The Hankyoreh, 2012. március 30. (Hozzáférés: 2012. augusztus 12.)
  32. ↑ World's biggest airlines rankings: Jul-2011. CAPA Centre for Aviation, 2011. július 5. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  33. ↑ 15 Chaebol Drop Out of Top List in Decade, 2009. április 1. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  34. ↑ SOUTH KOREA: Exposed chaebol stress will tell. The New York Times, 2009. február 7. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  35. ↑ They’re Conceited, Rude, Mysophobic, and Completely Irresistible! They’re the Chaebols of K-Dramas. Soompi, 2011. május 30. [2012. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  36. ↑ Im takes disturbing portrait of chaebol to Cannes. The Korea Herald, 2012. május 17. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  37. ↑ Raw, gritty film takes on Korea's powerful chaebol. Reuters, 2012. június 13. [2012. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  38. ↑ YG sees stars with conglomerates. Korea JoongAng Daily, 2012. július 16. [2012. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
  39. ↑ LG Electronics picks Super Junior & f(x) to be their new endorsement models. Allkpop, 2011. október 18. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
  40. ↑ Rain’s lucrative endorsement deals for 2010. Allkpop, 2010. május 3. (Hozzáférés: 2012. július 17.)
  41. ↑ Super Junior and Girls’ Generation robots to be produced. Allkpop, 2012. június 26. (Hozzáférés: 2012. július 16.)

Ajánlott irodalom

További információk

  • Wikimedia Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-koreai cégek témájú kategóriát.
  • László Géza: Erőltetett menet: Pak tábornok és a „nagy lökés”. Magyar Narancs, (2023. április 13.)