A csatár (piros mezben) átjutott a védőkön (fehér mezben) és kapura rúgja a labdát, amit a kapus megpróbál kivédeni
Ez a szócikk egy labdarúgójátékos-posztról szól. Az egyéb jelentésekhez lásd a Csatár egyértelműsítő lapot.
A csatár, azaz támadó egy játékos a labdarúgócsapatban, aki a legközelebb helyezkedik el az ellenfél gólvonalához, és aki elsősorban a gólszerzésért felelős.
A modern felállási formációk általában egy és három közötti támadójátékost tartalmaznak; a legmegszokottabb kettő. Az edzők jellemző módon egy csatárt játszatnak, aki az utolsó hátvédet zavarja, és egy támadó szelleműt, aki némileg hátrébb helyezkedik el, és segédkezik a gólszerzésben, valamint a góllövésben.
Korábban rendszerint hatalmas támadókat használtak, akik elérték a hosszú átadásokat vagy átvették őket és tartották a labdát, amíg a csapattársak felértek a támadáshoz, hogy segítsék azt.
Ez egy igen speciális poszt, a kevés védekező feladattal rendelkező csatárok természetszerűleg több gólt szereznek, mint a többi játékos; ennek következtében a támadók gyakran a legismertebb és a legdrágább tagjai a csapatuknak.
A csatároknak több típusa van – középcsatár, szélső, ék, hátravont ék, összekötő.
Középcsatár
A középcsatár általában a legmeghatározóbb gólszerző a csapatban. A középcsatárok túlnyomórészt a támadás fókuszpontjában játszanak; a középpályások feladata kiszolgálni őket a gólt megelőző passzokkal.
Néhány középcsatár igazi gólvadász, aki a büntetőterületen belül és annak környékén helyezkedik, hogy hirtelen gólt szerezzen, és lecsapjon a kipattanó labdákra. Ezek a támadók jó helyezkedő képességgel és kiváló reflexekkel rendelkeznek. Őket nevezzük befejező csatároknak.
A középcsatárok másik csoportja általában átlag feletti magassággal rendelkezik és jó fejelőképességgel. Tartják a labdát és más csapattagokat hoznak játékba, átadásokból szereznek gólt, gyakran fejjel, és kihasználják a testi erejüket, hogy fedezzék a labdát, amíg a kapu felé fordulnak. A középcsatárok kivételes magasságúak, és hibátlan fejelőképességűek.
Az összekötő posztnak hosszú története van, de a szaknyelv szerint a kifejezés tartalma változott az évek folyamán. Eredetileg a belső támadókat vagy az összekötőket nevezték így. Manapság kettőnél több variációja van ennek a játékosposztnak: a hátravont ék vagy kisegítő csatár, de biztos, hogy sem a középpályás, sem a játékmester nem tartozik bele ebbe a szerepkörbe.
A Bolton játékosa (fehérben) védekező helyzetben próbálja megakadályozni a Fulham támadóját (világoskékben) a beadásban. Ez a Bolton játékos valójában csatár, aki segít a védőknek
A szélső egy támadó szellemű játékos, aki a pálya szélén, a partvonal mellett helyezkedik el. Őket a támadók közé sorolják be. Azonban gyakran a középpálya részének tagjaként tartják számon, ez az irányzat egyre inkább módosulni látszik, mivel az edzők kezdik átalakítani a labdarúgó-filozófiát. A szélső feladata elvinni a labdát a szélső hátvéd mellett, beadni azt, vagy keresztpassz formájában átjátszani a labdát a másik szélsőnek, esetleg gólt lőni. Általában a csapat leggyorsabb játékosai közé tartoznak, és rendszerint jó cselezőképességgel rendelkeznek. Hollandiában, Spanyolországban és Portugáliában a védekező feladatuk gyakorta csekély mértékű, mindössze nyomást kell gyakorolniuk az ellenfél szélső védőire, amíg azok a labdát birtokolják. A brit és észak-európai stílusú labdarúgásban elvárják a szélsőktől, hogy menjenek vissza védekezni akár a saját szögletzászlójukig is, hogy tudjanak segíteni a saját szélső hátvédüknek, akárcsak akkor, ha a középpályán kell segíteni, amikor több középső játékos próbál támadást szervezni ellenük, ezért hatalmas felelősség hárul rájuk, mint például Joaquínra (szélső támadó középpályás) vagy Mesut Özilre (szélső hátravont ék).
Amikor még nem volt a játékosoknak állandó mezszáma, az ötcsatáros felállásban rendre a következő számokat kapták: 7 – jobbszélső, 8 – jobbösszekötő, 9 – középcsatár, 10 – balösszekötő, 11 – balszélső.
Ma már nincs kötött előírás a mezszámok és posztok tekintetében, de a 10-es mezt hagyományosan a csatárok vagy a támadóbb szellemű középpályások közül kapja a csapat „játékmestere” (ez elsősorban Puskás Ferenc és Pelé nyomán terjedt el). A klasszikus center mezszámának számító 9-est napjainkban is általában csatárok, a csapatok első számú góllövői kapják. Mivel a klasszikus vonalszélsők szerepét időközben a szélső középpályások vették át, így jellemzően ők kapják a 7-es vagy a 11-es számot. Ugyanakkor a 11-est csatárok is szokták viselni, azt jelképezve, hogy velük végződik a kezdőcsapat összeállítása.
