A község területén a régészeti leletek tanúsága szerint már kőkorszaktól fogva éltek emberek, de előkerültek itt bronzkorból, vaskorból (kelta) és Avar Kaganátus időszakból származó leletek is.
A települést 1244-ben Chatey néven említik először. 1296-ban II. András király a Bugár családnak adja. Plébániáját 1397-ben alapították és valószínűleg első temploma is ekkor épült. A 14. században német telepesek érkeztek a községbe, mely a 18. századig a pozsonyi, a szomolányi, a bazini és a szentgyörgyi uradalom része volt. 1533-tól Serédi Gáspár birtoka, majd a 17. században Illésházy István, majd az Apponyiak a birtokosai. Iskolája 1617-ben létesült. A 18. századtól a királyfai uradalom része, birtokosa a Pálffy család lett. Ekkor a szlovákok betelepülésével kezdetét vette a település elszlovákosodása, mely mára már tiszta szlovák falu lett. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Vályi András szerint "CSATAJ. Tót falu Poson Vármegyében a’ felső járásban, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Német Gurábnak, és Igramnak szomszédságokban, határja három nyomásbéli, ’s kiváltképen termékeny, réttyei, ’s szőleje is gazdagon termők, Csandal pusztája is van, és Csáde nevezetű álló vize, nevezetes javaihoz képest, az első Osztályba számláltatott."[2]
Fényes Elek szerint "Csataj, tót falu, Pozsony vmegyében, Szencztől északnyugotra 2 kis órányira. Számlál 151 kath., 521 evang., 13 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Sok rétje, erdeje, s jó szántóföldje van. F. u. gr. Pálffy Ferencz."[3]
Itt szolgált Madurkay Miklós (1854-1923) katolikus plébános.
Nevezetességei
Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1775-ben épült barokk stílusban, 1820 és 1830 között klasszicista stílusban alakították át. Kívülről 1965-ben, belülről 1991-ben restaurálták.
A községnek gazdag népi hagyományai, népviselete, népi együttese és zenekara van.
Budaj, M. - Prohászka, P. 2014: Ein Solidus des oströmischen Kaisers Anastasius I. aus Čataj. Zborník Slovenského národného múzea - Archeológia 24, 145-149.
Peter Šalkovský 2007: Stredoeneolitické a včasnostredoveké sídlisko v Čataji. Študijné zvesti 42
Jozef Zábojník 1997: Das völkerwanderungszeitliche Gräberfeld von Čataj. In: J. Tejral - H. Friesinger - M. Kazanski (Hrsg.): Neue Beiträge zur Erforschung der Spätantike im mittleren Donauraum. Spisy Archeologického ústavu AV ČR Brno 8. Brno, 77–85.
Gabriel Fusek 1994: Slovensko vo včasnoslovanskom období. Nitra, 193-194.
Bohuslav Chropovský - Jozef Hromada 1990: Pokračovanie výskumu kostrového pohrebiska zo 7.-8. storočia v Čataji. AVANS 1988, 67-68.
Juraj Pavúk 1981: Die ersten Siedlungsfunde der Gruppe Chłopice-Veselé aus der Slowakei. Slov. Arch. XXIX/1, 163-176.
Milan Hanuliak 1978: Výskum slovansko-avarského pohrebiska v Čataji. AVANS 1977, 92-95.
J. Pavúk 1976: Záchranný výskum na trase autostrády v Čataji. AVANS 1975, 177–185.
