Cluster-programA Cluster-programban az Európai Å°rügynökség négy teljesen egyforma, alakzatban repülÅ‘ műholddal tanulmányozta a Föld magnetoszféráját. Az elsÅ‘ négy Cluster műhold megsemmisült az Ariane–5 1996. június 4-i felrobbanásakor. A holdakat újraépÃtették és két Szojuz-Fregat rakétával indÃtották el 2000-ben. A küldetést 2009. december 31-ig meghosszabbÃtották. Feladata a hosszabbÃtás alatt: a Föld sarki területeinek sarki fénnyel kapcsolatos megfigyelése és a magnetoszféra alsóbb régióinak vizsgálata. Küldetés A műholdhálózat elsÅ‘dlegesen a magnetoszférát kutatja, amely megvédi a földfelszÃnt a napszéltÅ‘l. A Cluster FM5 – FM8 (FM1 – FM4 1996-ban megsemmisült) háromdimenziós adatokat gyűjt a napszél és a mágneses tér ütközésérÅ‘l, idÅ‘beli változásáról és hatásairól a közeli űrben és a légkörben. A küldetés egyik célja az űridÅ‘járás elÅ‘rejelzésének pontosÃtása. A műholdak henger alakúak (290 × 130 cm)[1] és forgás-stabilizáltak, 15 forgás/perccel. A napelemek 224 watt energiát termelnek a műszereknek és a kommunikációs berendezéseknek. 2000. július 16-án egy Szojuz-Fregat rakéta Bajkonurból elindÃtotta az elsÅ‘ két Cluster holdat (Salsa és Samba névvel) parkolópályára, ahonnan saját erÅ‘bÅ‘l jutottak el 19 000 × 119 000 km-es pályára, 57 óra keringési idÅ‘vel. Két héttel késÅ‘bb, 2000. augusztus 9-én egy másik Szojuz-Fregat elindÃtotta a másik két holdat (Rumba és Tango) hasonló pályára. A négy műhold különbözÅ‘ geometriai alakzatban tanulmányozza a magnetoszférát. A manÅ‘verekre használt hajtóanyag a tömegük felét teszi ki. A műholdakat egy ESA által kiÃrt verseny keretében nevezték el. Sok európai államból vettek részt, végül a neveket Ray Cotton adta Nagy-Britanniából. 2003 decemberében a négy hold piramis alakzatban repült, egymástól 200 km távolságra, amelyet 2005-re több ezer kilométerre növeltek. Az elnyúlt pálya lehetÅ‘vé tette, hogy a műszerek különbözÅ‘ régiókban különbözÅ‘ mágneses effektusokat mérjenek: töltött részecskék, elektromos- és mágneses tér, a nagy energiájú naprészecskék, a földi atmoszféra és mágneses tér közötti kölcsönhatás. 2003 végén és 2004 közepén KÃna elindÃtotta a Double Star holdakat, hogy a Cluster holdakkal együtt végezzenek méréseket. A Salsa műholdat egy tervezett manÅ‘verrel 130 000 km magasságú pályára irányÃtották. A tervek szerint 2024 szeptember 8-án Csendes-óceán déli térsége fölött belép a Föld légkörébe és ott elég.[2] Földi ionok szökéseA Cluster II holdak mérései alapján kimutatták, hogy a földi atmoszférából a sarkok környezetében oxigén-, hidrogén- és héliumionok szöknek a világűrbe. Néhány évtizede ismert tény, hogy elektromosan töltött atomok (ionok) a Föld felsÅ‘ atmoszférájában képesek felgyorsulni és kiszökni a világűrbe. Már az 1980-as és 90-es évek műholdas mérései kimutatták, hogy az ionok sebessége annál nagyobb, minél magasabban vannak, ami azt jelenti, hogy valamilyen erÅ‘ gyorsÃtja Å‘ket, de a jelenség oka ismeretlen volt. 2001 és 2003 között a négy Cluster műhold poláris pályán haladva (5 és 12 földsugár közötti távolságban) rögzÃtette az oxigénionok áramlását, ugyanakkor a Föld mágneses mezejének erÅ‘sségét és irányát is mérték. A mérések alapján nyilvánvalóvá vált, hogy az ionokat a földi mágneses mezÅ‘ gyorsÃtja fel. A kiáramló oxigén mennyisége elhanyagolható a Földön rendelkezésre álló mennyiséghez képest.[3] Jegyzetek
További információk |
