Zsófia grófkisasszony 1868-ban született. Édesapja Bohuslaw Chotek, Chotkowa és Wognin grófja, cseh nemesember és diplomata, édesanyja Wilhelmine Kinsky, Wchinitz és Tettau grófnője.
A leány Izabella főhercegnének, Habsburg–Tescheni Frigyes főherceg feleségének kíséretéhez tartozott, udvarhölgyként. 1896-ban (más források szerint 1894-ben vagy 1897-ben) Prágában megismerkedett Ferenc Ferdinánd főherceggel(Franz Ferdinand von Österreich-Este). Viszonyukat 1899-ig titokban tartották. Ferenc Ferdinánd szándéka volt, hogy Zsófiát feleségül veszi, ám ez sok gonddal járt szerelme alacsonyabb származása miatt. Amikor ez kitudódott, botrány tört ki, de Ferenc Ferdinánd a császári családdal szembeszállva kitartott választottja mellett, és nyilvánosan is eljegyezte Zsófiát.
Zsófia, Hohenberg hercegnőjeFerenc Ferdinánd, családja körében
I. Ferenc József császár, Ferenc Ferdinánd főherceg nagybátyja csak hosszú viták és veszekedések után, súlyos és megalázó feltételek árán engedélyezte unokaöccse házasságát. A Habsburgok a trónörökös házasságát rangon alulinak („unstandesgemäß”) minősítették. A Chotek családot nem tartották önmagukkal egyenlő rangban születetteknek („Ebenbürtigkeit”), bár a Chotekeké volt az egyik legősibb cseh főnemes család. Lehetséges továbbá, hogy a Chotekek szláv származása is hozzájárult ehhez (ekkoriban ugyanis parázslottak a nemzetiségi ellentétek a Monarchián belül). A császár makacsul megtagadta, hogy a grófnő családját a Habsburgokkal azonos rangúnak („ebenbürtig”) ismerje el, azaz a birodalmi főnemesek sorába emelje. Csak morganatikus házasságot engedélyezett unokaöccsének, ami azt jelentette, hogy Ferenc Ferdinánd trónörökösnek e házasságból születendő gyermekeit kizárták a trónöröklésből.
Az esküvő napján a császár Chotek Zsófiát főnemes hercegnő (Fürstin von Hohenberg) rangra emelte; ez alacsonyabb rang volt az uralkodó család tagjainak hercegnő (Herzogin) címénél. A császár kikötötte, hogy a születendő gyermekeknek a von Hohenberg családnevet kell viselniük.
Zsófia hercegnőnek, bár a császári trón örökösének felesége volt, számos megalázó intézkedést kellett elviselnie. Senki sem nevezhette vagy szólíthatta őt a jövendő császárnénak („die künftige Kaiserin-Gemahlin”), csupán a jövendő császár felesége („die Gemahlin des künftigen Kaisers”), vagy a császári és királyi feleség(kaiserliche und königliche Gemahlin) címet használhatta. A uralkodó család tagjai minden alkalommal másodosztályú személyként kezelték. Színházi előadásokon nem foglalhatott helyet a császári díszpáholyban (Hofloge), díszszemléken nem utazhatott férje, a trónörökös hintajában. Egy idő után ezek az eljárások már nagyon zavarták a szigorú császári udvari protokollt. A helyzet enyhítésére Ferenc József 1909-ben megadta Zsófiának az uralkodó család nőtagjait megillető hercegnő (Herzogin von Hohenberg) címet, és az ezzel kijáró Fenség („Hoheit”) megszólítás jogát. A császári család tagjai közül csak Stefánia koronahercegné (1864–1945), Rudolf koronaherceg özvegye állt melléjük, aki 1900-tól Lónyay Elemér magyar gróf felesége volt, és gyakran meghívta a trónörökös házaspárt az oroszvári Lónyai-kastélyba (ma: Pozsony része).
Ferenc Ferdinándról ismert, hogy nem kedvelte a magyarokat, viszont sokkal közvetlenebb volt a Monarchia szláv alattvalóival szemben. Emiatt számos szláv politikus abban bízott, hogy megvalósulhat a trialista Monarchia és többek között a cseheknek is ugyanannyi beleszólásuk lesz az állam irányításába, mint a magyaroknak. Ferenc Ferdinánd rokonszenve a szlávok iránt vélhetően felesége származásából is adódott.
1914. június 28-án Ferenc Ferdinánd főherceg, Zsófia kíséretében hivatalos látogatást tett Boszniában, a k. u. k. csapatok ott folyó hadgyakorlatának szemlézése céljából. Szarajevóban a „Mlada Bosna” nevű bosnyák-szerb nacionalista terrorszervezet egyik tagja, a 20 éves Gavrilo Princip pisztolyából két lövést adott le 11 óra körül a gépkocsijában ülő trónörökösre és feleségére. Zsófia hercegnőt ágyékán érte a találat, ő elvérzett a kocsiban. A korabeli szóbeszéd, miszerint az asszony ötödik gyermeküket várta, nincs kellőképpen bizonyítva. Ferenc Ferdinánd nyaki ütőerét szakította fel a golyó, rövid idő múlva belehalt sérülésébe. Gavrilo Princip később azt vallotta, hogy csak a trónörököst akarta meggyilkolni, Zsófia hercegnőnek ártani nem állt szándékában.
Ferenc Ferdinándtól és Chotek Zsófiától – rangon aluli morganatikus házasságuk miatt – a császár megtagadta a hivatalos állami gyászszertartást. Alfred von Montenuovo, a császár főudvarmestere a holttesteket a bécsiHofburgban csak két órányi időre ravataloztatta fel. Chotek Zsófia hohenbergi hercegnő koporsója mellé megalázó módon csak az udvarhölgyek jelképeit (legyezőt és fehér kesztyűt) helyeztek ki. Július 4-én rövid, zárt körű szertartás után az alsó-ausztriaiartstetteni kastély családi kriptájában temették el őket szándékoltan szerény, „harmadosztályú” külsőségek mellett („Begräbnis III. Klasse”). A kastélyban később Ferenc Ferdinánd-emlékmúzeumot rendeztek be.
Irodalom
Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó, 291. o. (1978). ISBN 963-280-714-6
Ferenc Ferdinánd trónörökös Őfensége és neje Hohenberg Zsófia hercegnő emlékezete. Gyászbeszéd melyet a Budai Izraelita Hitközség templomában 1914. julius 2-án tartott Dr. Kiss Arnold budai főrabb; Budai Izraelita Hitközség, Bp., 1914
Gábor Gyula: Hohenberg Zsófia herczegnő és gyermekeinek jogi helyzete Magyarországon; Lampel, Bp., 1914
Beate Hammond: Ferenc Ferdinánd trónörökös és Chotek Zsófia. Egy nagy szerelem története; ford. Kajtár Mária; Gabo, Bp., 2015 (Királyi házak)
