Cecília hercegné intelligens és csinos nő volt, aki nagy népszerűségre tett szert az egyszerű emberek körében éppúgy, mint a császári udvarban. Igyekezett divatosan és elegánsan öltözködni, alakja példaképpé vált a korabeli német nők számára. Házassága a trónörökössel harmonikus és békés volt, Vilmos rajongott szép feleségéért. A család a nyarakat Marmorpalaisban, a teleket általában a berlini trónörökösi palotában töltötték.
A világháború és következményei
A családi boldogságnak az első világháború vetett véget, ugyanis II. Vilmos császár kénytelen volt lemondani, a császári családot pedig száműzték Németországból. Cecília hercegnő azonban – még mindig nagy népszerűségnek örvendve – a gyermekekkel Berlinben maradhatott. Vilmos hercegnek 1923-ban megengedték, hogy visszatérjen Németországba, de a házaspár az eltelt idő alatt elidegenedett egymástól. A volt trónörökös a bolsevizmus elutasításaként támogatni kezdte a nácikat, míg Cecília továbbra is megőrizte monarchista nézeteit, és aktív szerepet töltött be a közéletben. 1933-ban, a náci párt győzelmével a monarchistákat üldözni kezdték, így Cecília kénytelen volt visszavonulni a potsdamiCecilienhof kastélyába, ahol a zene iránt kezdett érdeklődni, és a kor számos nagy művésze, karmestere megfordult nála.
1941. június 4-én meghalt II. Vilmos császár, így formálisan Vilmos herceg követte őt német császárként és porosz királyként. Cecília ezzel de iure megkapta a német császárnéi és porosz királynéi címeket, melyeket 1951. július 20-áig, férje haláláig viselt.
A második világháború végén, 1945-ben Cecíliának menekülnie kellett Cecilienhofból a Vörös Hadsereg közeledése miatt. Második fiával, Lajos Ferdinánd herceggel és sógorával, Auguszt Vilmos herceggelKronbergbe utaztak II. Vilmos császár testvéréhez, Margit hessen–kasseli őrgrófnéhoz. Később a hercegnő és fia Bad Kissingbe költözött, ahol a császári család egyik jó barátja, Paul Soltier jóvoltából a Fürstenhofban lakhattak. Cecília hercegnő 1952-ben Stuttgart környékére települt át, ahol meglehetősen szerény körülmények között élt. 1954. május 6-án halt meg egy Bad Kissingbe tett gyógytúra alkalmával, valószínűleg agyvérzés következtében. Férje oldalára temették el a Hohenzollern-kastélyba.
Emlékezete
Cecília trónörökösné élete végéig népszerű volt a németek körében, emlékét ma is számos épület őrzi:
az 1920-as években róla nevezték el a berlini Ceciliengärtent