A címtemplom (latin: titulus ecclesiae) a katolikus egyház valamelyik Rómában, vagy újabban valahol Róma körül található templomát jelenti, melyet a bíborosok azért kapnak, hogy ezáltal valamiképpen "rómaiakká" legyenek, vagyis szorosabban kapcsolódjanak Szent Péter székéhez. A címtemplom felett azonban joghatóságot nem gyakorolnak, ott elsősorban tiszteleti előjogok illetik meg őket.
Története
Eredetileg a bíborosok római papok, diakónusok, vagy Róma környéki püspökök voltak. A XII. századtól kezdtek kinevezni távolabb élőket is bíborossá. Ettől kezdve minden bíborosnak adományoztak egy római templomot, ezzel is kifejezték a Rómával való kapcsolatot. Ezt a címtemplomot a bíborosok birtokba vették, de ott kormányzati hatalmat nem kaptak, viszont gondját viselhették, felújíthatták, oda temetkezhettek. Mivel a bíborosok száma tovább nőtt, elfogytak a római templomok, így újabban egyes Róma környéki templomokat is címtemplomi ragra emelhet a mindenkori pápa.
Magyar bíborosok címtemplomai
Nem minden magyar bíboros volt egyben esztergomi érsek is. A következő listában a nem esztergomi főpapoknál ezt jelezzük.
Báncsa István – palestrinai püspök-bíboros lévén nem volt római címtemploma (az tulajdonképpen a palestrinai székesegyház volt)
Demeter – Négy Koronás Szent-temploma (Santi Quattro Coronati)
Alsáni Bálint pécsi püspök – Szent Szabina-templom (Santa Sabina)
Pázmány Péter – Szent Jeromos-templom (San Girolamo dei Croati)