Budelj Gornji

Budelj Gornji
Közigazgatás
Ország Bosznia-Hercegovina
EntitásBosznia-hercegovinai Föderáció
KantonUna-Szanai
KözségKljuč
Jogállásfalu
Körzethívószám(+387) 37
Népesség
Teljes népesség44 fő (2013)[1]
Népsűrűség2,0 fő/km²[2]
Földrajzi adatok
Terület22,18 km²
IdőzónaKözép-európai (UTC+1)
CEST (UTC+2)
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 35′ 38″, k. h. 16° 38′ 18″44.593900°N 16.638300°EKoordináták: é. sz. 44° 35′ 38″, k. h. 16° 38′ 18″44.593900°N 16.638300°E
SablonWikidataSegítség

Budelj Gornji (szerbül: Будељ Горњи) falu Bosznia-Hercegovinában, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában, Ključ községben.

Fekvése

Bosznia-Hercegovina nyugati részén, Bihácstól légvonalban 65, közúton 87 km-re délkeletre, Ključtól légvonalban 13, közúton 18 km-re északnyugatra, a Korčanica-patak forrásvidékének fennsíkján fekszik.

Népessége

Nemzetiségi csoport Népesség
1991[3]
Népesség
2013[3]
Szerb 200 7
Bosnyák 183 37
Horvát 0 0
Jugoszláv 9 0
Egyéb 2 0
Összesen 394 44

Története

Budelj területe már a középkorban is lakott volt. Ezt bizonyítja a fennmaradt késő középkori temető, benne négy darab stećak láda alakú sírkővel.[4]

Budelj nevét állítólag a budai telepesekről kapta, valószínűbb azonban, hogy a falu a nevét néhány átmeneti lakójáról kapta, akik egy ideig a menekültként laktak itt. Gornji Budeljnek két neve is volt régen: Gornji Turski Budelj, és Gornji Srpski Budelj, az előbbinek muszlim, az utóbbinak főként szerb lakossága volt. A falu a magyarországi és dalmáciai muhajirok (muszlim emigránsok) bevándorlásával jött létre abban az időben, amikor a törökök elvesztették ezeket a területeket. Először csak négy testvér jött és megalapították Donji, és a Koričanica forrása fölötti két Gornji Budeljt. A nemzetségek a következők: Kučkovići (Budáról), Konjevići (Dalmáciából), Keranovići (Likából) és Ćomići (Likából). Nem tudni, honnan származott a Škerići, a Beganovići és a Ćordići nemzetség. Ők is a törökök kivonulása után érkeztek, de az emléke, honnan jöttek, elveszett. 1912-ben Gologlava-hegy alatt egy újabb település jött létre, mely a Kuruzovine nevet kapta. Ezt Szana megyei muhajirok alapították, akik az 1878-as annektálás után Törökországba költöztek, majd onnan tértek vissza. Kaptak egy részt a földből, mivel mielőtt Törökországba indultak volna eladták birtokaikat. A forrást, ahonnan vizet hoznak Podićnak hívják. Útmenti település benyomását kelti. Külső megjelenésüket tekintve azonban a házai jobban hasonlítanak az ortodoxok házaihoz, mint a muszlimokhoz.[5]

A település régen két részből, Budelj Dolnjiból és Budelj Gornjiból állt, előbbi azonban idővel beolvadt Sanica településbe. Budelj Dolnji a Grmeč-hegység alatt, a Sanica és a Korčanica összefolyásánál, Budelj Gornji pedig a Grmeč-hegység területén, a Korčanica forrásvidéke feletti fennsíkon feküdt. A két falu 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, majd az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A törökellenes felkelés során a muzulmán közösség elszegényedett. Az osztrák-magyar megszállás után pedig a muszlimok elkezdték eladni az erdőig és a hegyi legelőkig terjedő birtokrészeiket a letelepedett likaiaknak. A likaiak jó pénzt kerestek eladott likai földjeikből, és készen voltak arra, hogy földet vásároljanak a muszlimoktól.[5]

1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során Budelj Gornjiban 18 házat és 118 muszlim lakost, Budelj Dolnjiban 25 házat és 152 muszlim lakost számláltak.[6] 1910-ben Donji Budelj településen 38 házat és 242 lakost számláltak, valamennyien muszlimok voltak. Gornji Budelj településnek 58 háza volt 469 lakossal, közülük 387 szerb és 82 horvát volt.[7] A monarchia szétesésével 1918-ben előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben Gornji Budeljben 61 házat és 215 lakost számláltak.[8] A második világháború idején a falu 98 lakosa (főként férfiak) esett áldozatul, a többség az usztasa terror áldozata lett, de sokan estek el a felszabadító harcokban is.[5] 1945-től a szocialista Jugoszlávia része volt. 1995-ben a Sana hadművelet során szerb lakossága a visszavonuló szerb csapatokkal együtt elmenekült. 2013-ban 44 állandó lakosa volt.

Nevezetességei

Késő középkori temető maradványai, benne négy középkori sírkővel.[4]

Jegyzetek

  1. http://www.statistika.ba/?show=12&id=11509
  2. http://www.statistika.ba/?show=12&id=11509
  3. a b Popis 2013 u BiH – Ključ (bosnyák nyelven). statistika.ba. (Hozzáférés: 2024. április 16.)
  4. a b Arheološki leksikon BiH Tom. 2.. Zemaljski Muzej Bosne i Hercegovine Sarajevo, 1988. (Hozzáférés: 2024. április 23.)
  5. a b c Sanička župa u Bosanskoj krajini. makroekonomija.org . (Hozzáférés: 2024. április 23.)
  6. Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879.
  7. Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 253. o.
  8. Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beogradu, Sarajevo, 1924.

További információk