British Rail 13 sorozat

British Rail 13 sorozat
Egy British Rail 13 sorozatú mozdony Tinsley rendezőpályaudvaron, 1974
Egy British Rail 13 sorozatú mozdony Tinsley rendezőpályaudvaron, 1974
Pályaszám
D4500–D4502, később 13 001–13 003
Általános adatok
GyártóBritish Railways Darlington Works (eredeti gyártó és átépítő)
Szolgálatba állás1965. május
Selejtezés1981. június, 1985. január[1]
Darabszám3 db
ElődjeBritish Rail 08 sorozat
Műszaki adatok
TengelyelrendezésC+C
Nyomtávolság1435 mm
Hajtókerék-átmérő4 ft 6 in (1372 mm)
Teljesítmény
Névleges2 × 400 hp (298 kW)[3]
VontatóMaximum: 70 000 lbf (311,4 kN)
Engedélyezett legnagyobb sebesség15 vagy 20 mph (24 vagy 32 km/h)[* 1] km/h
Hossz60 ft 1 in (18 313 mm)
Magasság12 ft 8 5⁄8 in (3877 mm)
Szélesség8 ft 10 in (2,692 m)
Teljes tengelytávolság42 ft 1 1⁄2 in (12 840 mm)
Üres tömeg120 LT (122 t) t
HajtásDízel-villamos, kétáttételes
Fékek
KiegészítőfékKözvetlen légfék
Átmenő fékLégűrfék
Vonatfűtésnincs
Legkisebb pályaívsugár3 ch (60 m) m
Motorkocsi/Motormozdony-vontatás
Motor
TípusaEnglish Electric 6KT
Üzemanyagkészlet2 × 668 imp gal (3037 l)
A Wikimédia Commons tartalmaz British Rail 13 sorozat témájú médiaállományokat.
Forrás:[2][4]
Sablon • Wikidata • Segítség

A British Rail 13 sorozat dízel-villamos tolatómozdony-sorozat volt. A típust 1965-ben tervezték, mivel a Tinsley rakodópályaudvar számára nagyobb vonóerővel rendelkező mozdonyokat kellett biztosítani, azonban a pályaudvar gurítódombos kialakítása révén a megfeneklés veszélye miatt hosszabb tengelytávú mozdonyokat nem lehetett biztonságosan üzemeltetni. A megfelelő vonóerő elérése érdekében kettő 08 sorozatú tolatómozdonyt párbakapcsoltak „fő- és mellékmozdonyi” alakzatban, a mellékmozdony vezetőfülkéjét eltávolították. A típus közel húsz évet szolgált, a Tinsley 1985-ös bezárásával a mozdonyokat is kivonták az állományból, majd mindegyiket feldarabolták.

Háttér

A British Railwaysnek a dízelvontatás megjelenésével problémát okozott a 90–100 angol tonna (91,4–102 t) súlyú D tengelyelrendezésű szertartályos gőzmozdonyok kiváltása, mivel az ezzel egy időben elterjedt irányvonatokhoz nem bizonyult megfelelőnek a szabványos, 08 sorozatú, 48 angol tonna (48,8 t) súlyú, 350 lóerő (261 kW) névleges teljesítményű tolatómozdonyok kedvező körülmények mellett elért 30 000 lbf (133 kN) vonóereje. Az angliai gurítódombos rendező pályaudvarokon éppen ezért bevett gyakorlat volt kettő 08 sorozatú tolatómozdony gyakorlatilag állandó jellegű összekapcsolása.[5]

A British Railways nem tekintette elfogadhatónak egy esetlegesen külön ennek a feladatnak az ellátására tervezett nem szabványos mozdony alkalmazását, mivel a megkövetelt vonóerő elérése háromtengelyes mozdony esetében túl nagy tengelyterhelést jelentett volna, melynek csökkentése érdekében négytengelyűre kellett volna tervezni azt, viszont a nagyobb tengelytávolság miatt nőtt a megfeneklés veszélye. A nem sokkal korábban megnyílt Tinsley rendező pályaudvart három példány többegységes mozdonnyal látták el.[5]

A 13 sorozatú mozdonyok kettő darab, kisebb-nagyobb változtatáson átesett 08 sorozatú mozdonyból álltak. A főegység tolatóművét és soros–párhuzamos kapcsolóját segédkontaktorokkal látták el, felszereltek egy motorvezérlő légszelepet, a generátor ellenállásának fokozatait növelték, így a mozdony teljesítményét öt helyett tizennégy fokozatban lehetett szabályozni a menetkarral.[4] Kettő elszívószivattyút is felszereltek a fékvezetékből való gyorsabb levegőürítés érdekében. Ezek közül az egyik állandó jelleggel működött, ha a motorok jártak, míg a másik szükség esetén bekapcsolható volt. A vezetőfülkébe a szerszámtartó szekrénybe a szinkronvezérléshez szükséges berendezéseket szerelték, illetve visszajelző lámpákat szereltek az alegység motorjának, a hűtővíz és a kenőolaj hőmérsékletének állapotkijelzésére,[2] ezek mellett az alegység generátorának áramerősségének mérésére egy ampermérőt, valamint elektromos sebességmérőt, rádiótelefont és gurításjelző-ismétlő vezetőállásjelzőt is beszereltek.[2] A két egység között a lég- és a légűrfékek kapcsolatát úgy alakították ki, hogy szakadás esetén mindkét egységnél aktiválódjanak a fékek.[2] Az alegységen ennél jóval drasztikusabb változtatásokat vittek végbe, melyek közül a legszembetűnőbbek a strukturális módosítások, amely keretében a vezetőfülkét eltávolították, hogy a főegységből az alegység géptere mellett még valamelyest körbe lehessen látni. A vezetőfülke helyén így egy fedetlen platformot alakítottak ki, melyet derékvonalig a hátsó és az oldalsó falak határoltak és ahova az egykoron a vezetőfülkébe vezető lépcsőkön lehetett feljutni. Ezt arra használták, hogy a tolatószemélyzet biztonságosan átjuthasson a vonat egyik oldaláról a másikra vagy biztonságosan utazhasson a vezetőfülkébe való felkapaszkodás nélkül. A mozdony négy sarkán széles tolatólépcsők voltak kialakítva.[5]

A mozdonyok eredetileg vezetőfülke-vezetőfülke kialakításban voltak párba kapcsolva, azonban később praktikusabbnak bizonyult a főegység orrát a mellékmozdony vezetőfülkéjéhez kapcsolni. Az orr–orr összekapcsolás nem volt megvalósítható, mivel a hűtőventilátorok egymással szembe néztek volna, ami a motorok túlmelegedéséhez vezethetett volna.[6] A vonóerő javítása érdekében mindkét egységet 3-3 angol tonna eltávolítható ballaszttal terhelték.[7] A két alegység abból a szempontból szétválaszthatatlanul párbakapcsolták, hogy néhány élményjáratot leszámítva teljes éllettartamuk során a nagy vonóerőt megkívánó gurítódombos feladatok ellátására lettek beosztva,[6] azonban a két alegység közötti kapcsolatot szabványos csavarkapocsos rögzítéssel oldották meg, így mechanikailag a kapcsolat bontható volt.[5] A főegység egymagában is üzemképes volt.[2]

Egységek

A három mozdonypár a következőképpen volt kialakítva:

Pályaszám Főmozdony Mellékmozdony Állományból törölve Sors Forrás
Eredeti TOPS
D4501 13001 D4190 D4189 1985. január 1985 májusában a BREL Swindonban leselejtezték [8]
D4502 13002 D4187 D3697 1981. június 1982 októberében a BREL Swindonban leselejtezték [9]
D4500 13003 D4188 D3698 1985. január 1986 szeptemberében a BREL Doncasterben leselejtezték [10]
A D4501 (később 13 001) Tinsleyben

Selejtezés

A tinsley-i gurítódombos tolatási munkák megszűnésével a sorozat feleslegessé vált. A mozdonyok egyedi tulajdonságaira máshol nem volt szükség, így az állományból kivonás elkerülhetetlen volt; a 13 002-es mozdonyt 1981-ben vonták ki, a fennmaradó két mozdony pedig a Tinsley 1985-ös bezárásával távozott. A sorozatból egyetlen példány sem maradt fenn, 1986-ig mindegyik egységet szétvágták.

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a British Rail Class 13 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Megjegyzések

  1. ↑ A British Railways 1968 júliusi utasítása szerint 20,[2] míg az azt felváltó 1980 júliusában kiadott utasítása szerint 15 mph a típus megengedett legnagyobb sebessége.

Jegyzetek

  1. ↑ Disposals Class 13 (angol nyelven). WNXX.com, 2010. november 1. [2013. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 30.)
  2. ↑ a b c d e f Diesel Electric Shunting Locomotives D3000 - D4192, D4500 - D4502, 12033 - 12138, 15211 - 15238 – Driving Instructions Including Locomotive Data and Description, Preparation and Disposal, Fault Finding Charts – Part 1: Locomotive Data and Equipment Fitted (angol nyelven). British Railways. B.R.33003/252 (1968. június) 
  3. ↑ Preface, General Data, Diesel Engine Instruction and Maintenance Manual (angol nyelven). Strand (London): English Electric, Instruction 701/9/1/1, Instruction 703/10/2/1–703/10/2/2, Instruction 704/1/1/1–704/1/1/2. o. 
  4. ↑ a b Class 08/09/13 Locomotives – General Data, Preparation & Disposal, Driving Instructions & Fault Finding Information (angol nyelven). British Rail. BR 33056/70 (1980. július) 
  5. ↑ a b c d (1966. március 1.) „Composite Hump Shunters” (angol nyelven). Railway Magazine 112 (779), 164–166. o. 
  6. ↑ a b (2015. szeptember 17.) „Class 13 Tinsley shunters” (angol nyelven). Rail Express, 25. o, Kiadó: Mortons Media Group. ISSN 234X 1362 234X. 
  7. ↑ Vehicle Diagram Book No. 120 for Shunting Diesel Locomotives (angol nyelven). Derby: British Railways Board, 13-a. o. (1974. április 1.) 
  8. ↑ Class 13 Number 13001 (angol nyelven). Diesel/Electric Locomotive Information . Rail UK. [2023. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 2.)
  9. ↑ Class 13 Number 13002 (angol nyelven). Diesel/Electric Locomotive Information . Rail UK. [2023. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 2.)
  10. ↑ Class 13 Number 13003 (angol nyelven). Diesel/Electric Locomotive Information . Rail UK. [2023. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. április 2.)

Ajánlott irodalom

  • McManus, Michael. Ultimate Allocations, British Railways Locomotives 1948 - 1968 (angol nyelven). Wirral. Michael McManus 
  • Pobgee, Ray (1983. február 1.). „We're two of a kind…” (angol nyelven). Rail Enthusiast, 22–23. o, Kiadó: EMAP National Publications. ISSN 0262-561X. 

További információk

Commons:Category:British Rail Class 13
A Wikimédia Commons tartalmaz British Rail 13 sorozat témájú médiaállományokat.