Bourk-papagáj

Bourk-papagáj
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae)
Alcsalád: Rozellaformák (Platycercinae)
Nemzetség: Földipapagáj-rokonúak (Pezoporini)
Nem: Neopsephotus
Mathews, 1912
Faj: N. bourkii
Tudományos név
Neopsephotus bourkii
(Gould, 1841)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bourk-papagáj témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bourk-papagáj témájú médiaállományokat és Bourk-papagáj témájú kategóriát.

A Bourk-papagáj (Neopsephotus bourkii), korábban rózsáshasú- vagy esti papagáj, a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a szakállaspapagáj-félék (Psittaculidae) családjába tartozó Neopsephotus nem egyetlen faja.

Nevét Sir Richard Bourke kormányzóról kapta.

Előfordulása

Ausztrália belső területein honos. Száraz, füves-bokros puszták lakója. Hobbiállatként sok helyen tartják.

Tartása

Csak volierban érzi jól magát, nem agresszív természetű, kisebb és nagyobb madarakkal is együtt tartható, általában a madárpár élete is harmonikus. Táplálásra ajánlott az alábbi magkeverék: 50% köles, 25% fénymag, 15% zab, 10%napraforgómag, ezenkívül a szokásos papagájcsemegék: répa, saláta, sajt, lisztkukac stb. Védőházikóval ellátott kerti volierban átteleltethető.

Megjelenése

Testhossza 19 cm, testtömege 35 g. A tojó homloka fehér, begyén a szegélyek keskenyebbek, kantárja és szemének környéke fehér, alsó szárnyfelületén fehér vonala van. A fiatal madarak a tojóra hasonlítanak, hasuk fakóbb (az első vedlés 4 hónapos korban esedékes).

Életmódja

Párokban, vagy kisebb csapatokban, a talajon keresgéli fűfélékből és lágyszárú növények magvaiból álló táplálékát. Természetes élőhelye a füves puszták. Vízközelben akár 100 madár is összeverődhet. Reggel és este aktív.

Szaporodása

Költési időszaka augusztus és december közé esik, ekkor fészkét faüregekben 1-3 méteres magasban rakja. Fészekalja 3-6 tojásból áll, melyen 18-19 napig kotlik. A fiókák kirepülési ideje még 4 hét, a szülők egy ideig még etetik a fiókákat.

Tenyésztése

Első sikeres költetése a belga Kessels nevéhez fűződik, aki 1877-ben 5 fészekben 19 fióka felnevelésével büszkélkedhetett. Könnyen költésre bírható, az odú ajánlott mérete 18 × 18 × 25 cm, 5 cm-es röpnyílással.

Források

További információk