Benedict Henrik (1871–1926) belgyógyász és Mezei Ilma (1880–1944) fiaként született zsidó családban. Nagybátyja Egry Aurél (1874–1948) ügyvéd, jogtudós. A Kegyes-tanítórendek Budapesti Főgimnáziumában érettségizett (1923). 1929-ben avatták orvosdoktorrá a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karán. Ezt követően az I. sz. Kórbonctani Intézet díjtalan gyakornoka lett. Az 1930/1931. tanévet a berlini Collegium Hungaricumban töltötte mint egyetemi gyakornok.[2][3] 1931-től 1936-ig a Korányi Sándor által vezetett III. sz. Belklinika díjtalan gyakornoka. 1935-ben belbetegségek tárgykörből szakorvosi vizsgát tett.[4] 1936-től a II. sz. Belklinika díjtalan gyakornoka, majd tanársegéde. A zsidótörvények következtében elbocsátották klinikai állásából. A háborút követően az I. sz. Belklinika fizetéstelen tanársegéde lett. 1949-től a Kecskeméti Városi Közkórház (Bács-Kiskun megye Tanácsa Kórháza) Belgyógyászati Osztályának főorvosa 1973-as nyugalomba vonulásáig.[5]
Számos alkalommal vett részt hazai és nemzetközi belgyógyászkongresszusokon, konferenciákon, mintegy 50 tudományos cikke és értekezése jelent meg. Egyik alapító tagja, s megalakulása után elnöke az Orvos-Egészségügyi Szakszervezet Bács-Kiskun megyei Tudományos Tanácsának.
1947. június 23-án házasságot kötött Bér Terézzel.[6] Fia Benedict Mihály (1948) fizikus.
A kecskeméti köztemetőben nyugszik.
Művei
A rheumás és lueses aortabillentyűelváltozások szöveti különbségei. (Magyar Orvosi Archivum, 1931)
A kísérleti daganatkutatás újabb eredményei. (Természettudományi Közlöny, 1931)
A cukorbeteg sorsa otthonában. Kemény Istvánnal. (Népegészségügy, 1935, 22.)
Ketontestek befolyása a serumlipasera. Mayer Györggyel. (Magyar Orvosi Archívum, 1936)
Az ikrek cukorbetegsége. (Orvosi Hetilap, 1938, 43.)