Benedict Zsigmond kereskedő és Gerstler Zsófia fiaként született. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán tanult, ahol 1894-ben szerezte meg oklevelét. Ekkoriban Klug Nándor biológia-tanár asszisztenseként működött, majd Freiburgban folytatta tanulmányait, ahonnan 1902-ben tért vissza Magyarországra. Tíz éven át Korányi Frigyes mellett dolgozott. 1908-ban az alkati betegségek kor és gyógytana tárgyköréből egyetemi magántanári képesítést szerzett, amelyből 1918-ban rendkívüli egyetemi tanári címet is nyert. 1912-ben a Zsidókórházban átvette Stiller Bertalan nyugalomba vonulása után az osztályát, s egy évvel később kinevezték a kórház élére. 1913-ban elkezdte a kórház központi laboratóriumának és röntgenrészlegének kialakítását, amit az első világháború ugyan lassított, de 1916-ra mégis megvalósította. A háború évei alatt szervezeti felépítésében is átalakította az irányítása alatt állt kórházat. Megkapta az egészségügyi főtanácsos kinevezést. Tanulmányainak száma meghaladta a félszázat, amelyek főleg az anyagcsere patológiájával, az idegrendszer és a szív kórtanával foglalkoztak. 1926. december 17-én a Pannónia Szálló egyik szobájában öngyilkos lett (morfium mérgezés).[3]
Felesége Mezei Ilma (1880–1944) volt, Mezei Sándor és Bakonyi Sarolta lánya, akit 1905. december 4-én Budapesten vett nőül.[5] Sógorai Révai Ödön könyvkiadó és Egry Aurél ügyvéd, jogtudós.
