Stiller Dávid és Friedmann Rebeka fia. A pesti és a bécsi egyetemeken folytatta tanulmányait. 1863-ban orvosdoktorrá, majd 1864-ben sebészdoktorrá és szülészmesterré avatták. 1874-től a budapesti izraelita kórház főorvosaként, majd 1890-től igazgatójaként dolgozott. 1875-től magántanár a hasbetegségek kór- és gyógytanából. 1886-ban rendkívüli tanári, majd 1906-ban udvari tanácsosi kinevezést kapott. Elsők között mutatott rá a gyomor funkcionális betegségeire. Megállapította különböző betegségek összefüggéseit az általa leírt aszténiás alkattal, és így a konstitúciós patológia úttörőjének tekinthető, aki ugyanakkor a környezet alkatformáló hatását elismerte. Értekezései megjelentek hazai és külföldi szakfolyóiratokban is.
