Kolozsvár belvárosa a régi történelmi városmag a Kis-Szamos jobb partján. Utcáin és terein reneszánsz, barokk, klasszicista és szecessziós műemlékek sorakoznak. A város történelmi központja a romániai műemléke jegyzékében a CJ-II-a-A-07244 sorszámon szerepel. 1990 után több új épület (főleg banki székházak) tarkítja az összképet.
A fejezetcímekben az utcák elnevezése a kolozsvári magyar szóhasználatot tükrözi, de a szövegben megtalálható a hivatalos elnevezés is.
A Jósika-palotát a kolozsváriak hagyományosan lábasházként emlegetik. Régi diákbabona, hogy vizsga előtt nem szabad áthaladni az erkélyt tartó oszlopok között, mert ez biztos bukást jelent.
A 19. század végén Pákey Lajos tervezte a New York palota (jelenleg Continental szálloda) épületét. Ez volt a város irodalmárainak, művészeinek törzshelye.
A Bánffy-palota az erdélyi barokk egyik legpompásabb emléke. Ma a Szépművészeti Múzeumnak ad otthont.
A Fő tér és Wesselényi utca (románul Regele Ferdinand, vagyis Ferdinánd király utca) sarkán áll a Mauksch–Hintz-ház; itt volt a város első gyógyszertára; ma Gyógyszerésztörténeti Múzeum.
A tér román neve Mihai Viteazul, vagyis Vitéz Mihály. A névadó fejedelem szobra, Marius Butunoiu alkotása a tér közepén áll, körülötte kis park található. A tér északkeleti oldalát az 1960-as években épített tömbház határolja, amelynek földszintjén a város legnagyobb mozija üzemel. A tömbház előtt szökőkút áll, amely azonban az építés után csak rövid ideig üzemelt.
A volt Belső Torda utca mai román neve Universității, ami szintén egyetemet jelent. A névadás oka az, hogy a Farkas utcai sarkon van a Babeș–Bolyai Tudományegyetem központi épülete. A következő műemlékek találhatók az utcában:
A Farkas utca (korábban latinul Platea Luporum) neve a középkorból származik, amikor – még a városfal felhúzása előtt – télen a farkasok idáig bemerészkedtek. Jelenleg Mihail Kogălniceanu nevét viseli.
Az utca legnevezetesebb épülete az 1935-ben lebontott színház volt, a legrégebbi magyar kőszínház. A színház 1804–1821 között közadakozásból épült, Alföldi Antal tervei szerint késő barokk stílusban. A színházat 1865-ben Kagerbauer Antal irányításával klasszicista stílusban építették át. Az utolsó színházi előadást 1906-ban tartották, utána az egyetem vette meg, és raktárként használta. Helyén ma az 1930-as években épült Egyetemiek Háza található; ennek hangversenytermét használja a Kolozsvári Filharmónia.
Román neve Memorandumului, mivel az utcában található Redut épületében folyt az úgynevezett Memorandum-per. Ugyanebben az épületben mondták ki 1848. május 29-én Erdély egyesülését Magyarországgal, innen származik az utca magyar neve. 1859-ben ebben az épületben alakult meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Ma a Népművészeti Múzeumnak ad helyet. A műemlék épületek közül figyelemre méltó még a Teleki–Mikes-palota és a Nemes-ház.
Román neve Napoca, amely a város római kori neve volt. A Jókai utca és a Fő tér sarkán található a Rhédey-ház. Ez a 17. században épült emeletes ház arról nevezetes, hogy itt tartotta első előadását az 1792-ben alakult Erdélyi Magyar Nemes Színjátszó Társaság. Az eseményt a százéves évfordulón fekete márvány emléktáblán örökítették meg, amelyet Pákey Lajos tervezett.
Szent György tér
A tér román névadója Lucian Blaga, a neves román költő. Itt található az Egyetemi Könyvtár. A Diákművelődési Ház 1959–1960-ban épült az egyetemi hallgatók használatára: színházterem, klubhelyiségek, táncterem van benne. A ház freskóit Abodi Nagy Béla készítette. A Diákművelődési Házban van a Napsugár című gyermeklap szerkesztősége is.
Az utca korábbi magyar neve Belső-Közép utca, román neve Petru Groza volt a második világháború utáni első román miniszterelnökről, jelenleg Eroilor, vagyis Hősök utcájának hívják. Látnivalók:
↑E-mail de pe bulevard (E-mail a sugárútról), Evenimentul Zilei, 2006. június 27.
Források
Fodor András: Kolozsvári képeskönyv. Kolozsvár: Gloria; (hely nélkül): Erdélyi Híradó. 2002. ISBN 973-8267-10-2, ISBN 973-8045-37-1 (a kiadványon mindkét ISBN tévesen 9073-mal kezdődik)
Gaal György: Kalauz a régi és az új Kolozsvárhoz. Kolozsvár: Korunk. 1992.
.svg){kind=small}