Constantin Daicoviciu

Constantin Daicoviciu
Életrajzi adatok
Született1898. március 1.
Kavarán
Elhunyt1973. május 27. (75 évesen)
Kolozsvár
SírhelyHázsongárdi temető
Ismeretes minttörténész, régész
Nemzetiségromán
GyermekekHadrian Daicoviciu
IskoláiBabeș–Bolyai Tudományegyetem
Pályafutása
Tudományos fokozatPhD
Munkahelyek
Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetemelőadótanár, professzor, dékán
Babeș–Bolyai Tudományegyetemprofesszor, rektor
Erdélyi Történelmi Múzeumigazgató
Szakmai kitüntetések
Akadémiai tagságRomán Akadémia, 1955
A Wikimédia Commons tartalmaz Constantin Daicoviciu témájú médiaállományokat.

Constantin Daicoviciu (Kavarán, 1898. március 1. – Kolozsvár, 1973. május 27.) román történész, régész, kommunista politikus, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora, a Román Akadémia rendes tagja.

Pályafutása

1923–tól a Kolozsvári I. Ferdinánd Király Tudományegyetem klasszikus ókor és epigráfia tanszékén adott elő, 1932-től előadótanári, 1938-tól professzori minőségben. 1925-1927 között a római román iskola, az Accademia di Romania ösztöndíjasa volt.

1940–1941-ben, illetve közvetlenül a második világháború után a dékáni tisztséget is betöltötte. 1947-től a Társadalombiztosítási és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára volt. 1955-ben a Román Akadémia rendes tagja lett. 1957-1968 között az egyetem rektora, 1945-1973 között az Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója volt.

Politikai szempontból Daicoviciu Gheorghe Gheorghiu-Dejhez állt közel. 1961-ben az Államtanács tagjává választották Gheorghe Gheorghiu-Dej elnöksége alatt.[1]

A történelemben nacionalista álláspontot képviselt;[2] a dák–római folytonosság elméletének egyik kidolgozója (Demény Lajos szerint az atyja) volt.[3] Kolozsvári magyar értelmiségiek szerint politikai végrendeletében azonban így nyilatkozott:[4][5]A dákoromán kontinuitás elmélete hipotetikus: politikai célok szolgálatába állítani – bűn.

Elismerései

Szobra a kolozsvári Történelmi Múzeum előtt

1968-ban a Szocialista Munka Hőse (Erou al Muncii Socialiste) kitüntetést kapta.[6] Ugyanebben az évben Herder-díjjal tüntették ki.[7]

1973 óta szülőfaluja, a Krassó-Szörény megyei Kavarán az ő nevét viseli.

Mellszobra a kolozsvári Karolina téren, a Történelmi Múzeum előtt áll.

Hivatkozások

  1. ↑ http://www.osaarchivum.org/files/holdings/300/8/3/text/49-4-195.shtml[halott link]
  2. ↑ Archivált másolat. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. december 1.)
  3. ↑ B. Kovács András: A történész és igazának viszontagságai. Demény Lajos életútja (3.), 3szek.ro, 2009. február 28.
  4. ↑ A 62-ek levele: 62 romániai magyar értelmiségi levele román értelmiségiekhez. Ellenpontok, (1978. május 25.)
  5. ↑ Király Ibolya: Egy tiltakozó beadvány kalandos útja 1978-tól. Korunk, XXV. évf. 5. sz. (2014. május)
  6. ↑ Decretul 140/1968 pentru conferirea titlului de "Erou al Muncii Socialiste" tovarășului academician Constantin D. Daicoviciu Archiválva 2012. január 19-i dátummal a Wayback Machine-ben, legestart.ro
  7. ↑ HerderpreisträgerInnen Archiválva 2016. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, oesterreich-bibliotheken.at

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Constantin Daicoviciu című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Ez a román személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!