Ez a szócikk a költő, műfordító Bardócz Árpádról szól. Hasonló címmel lásd még: Bardócz Árpád (egyértelműsítő lap).

Bardócz Árpád (Nagyilonda, 1888. április 23. – Budapest, 1953. augusztus 9.) költő, műfordító, jogász.

Budapesten és Kolozsvárt végzett jogi tanulmányokat. 1914-től tisztviselő volt Temesvárt, s munkatársa a Jövendő c. folyóiratnak. 1921-ben Magyarországra költözött s Vácon telepedett le, ott fordította magyarra Goethe vígjátékait. A Komédia, Képes Futár, Erdélyi Szemle, Pásztortűz, Erdélyi Helikon munkatársa. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző, elsősorban irodalommal foglalkozó Magyar Mickiewicz Társaságnak.^[1]

• Thea Sternheim: Anna (kisregény, társfordító Roland Angerbauer, Temesvár, 1920);
• Japán versek (német közvetítéssel, Temesvár, 1920). Vasile Alecsandri-fordítások három kötetben: Pasztellek (Kolozsvár, 1926);
• Emlék (Kolozsvár, 1935) és Könnycseppek (La Fontaine Irodalmi Társaság kiadása, Budapest, 1938). Német költők (Budapest, 1936);
• Julian Tuwim: Hetedik ősz (lengyel versek, Magyar–Lengyel Könyvtár-sorozat, Magyar Mickiewicz Társaság, Budapest, 1938).

• Fényáradás (Budapest, 1935).

• Mai magyar múzsa^[2] / szerk. Vajthó László. Budapest : Könyvbarátok Szövetsége, 1930.

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.  
• Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 139. o. ISBN 963-05-6805-5