Balkáni fakopáncs

Balkáni fakopáncs
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Coraciimorphae
Csoport: Eucavitaves
Csoport: Cavitaves
Rend: Harkályalakúak (Piciformes)
Alrend: Pici
Alrendág: Picides
Család: Harkályfélék (Picidae)
Alcsalád: Harkályformák (Picinae)
Nemzetség: Dendropicini
Nem: Dendrocopos
Koch, 1816
Faj: D. syriacus
Tudományos név
Dendrocopos syriacus
(Hemprich & Ehrenberg, 1833)
Szinonimák
  • Balkáni tarkaharkály
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Balkáni fakopáncs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Balkáni fakopáncs témájú médiaállományokat és Balkáni fakopáncs témájú kategóriát.

A balkáni fakopáncs (Dendrocopos syriacus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt Wilhelm Hemprich és Christian Gottfried Ehrenberg írták le 1833-ban, a Picus nembe Picus syriacus néven.[3]

Alfajai

  • Dendrocopos syriacus milleri Zarudny, 1909
  • Dendrocopos syriacus syriacus (Hemprich & Ehrenberg, 1833)
  • Dendrocopos syriacus transcaucasicus Buturlin, 1910[2]

Előfordulása

Közép-Európában, a Balkán-félszigeten, Kis-Ázsiában, a Fekete-tenger környékén és a Közel-Keleten fészkel.

Természetes élőhelyei a mérsékelt övi erdők és cserjések, szubtrópusi vagy trópusi száraz erdők és esőerdők, valamint ültetvények, szántóföldek és városi régiók. Állandó, de kóborol.[4]

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon rendszeres fészkelő, állandó és gyakori faj. Fészkelő-állománya 21 000-42 000 párra tehető (2000-2012).[5]

Megjelenése

Testhossza 22–23 centiméter, szárnyfesztávolsága 24–39 centiméter, testtömege pedig 70–83 gramm.[5] Feje teteje, nyak és háta fekete, nagy jellegzetes fehér foltokkal. Arcfoltját nem keresztezi fekete sáv. Hasa alja rózsaszínű.

Fán és a ...
levegőben

Életmódja

Erős csőrével lyukat vés a fába, a kéreg alatt élő rovarokkal, lárvákkal és pókokkal táplálkozik, de növényi részeket és gyümölcsöket is fogyaszt.[5]

Szaporodása

Magányos fészkelő. Kultúrterületeken, parkokban, gyümölcsösökben, út menti fasorokban fészkel. Puha, vagy korhadó fába, saját maga által vájt, odú csupasz aljzatára rakja 4-7 tojását, melyen 12-13  apig kotlik. A fiókái fészeklakók, 17-24 napos korukban repülnek ki.

Odúja

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4] Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.[5]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 20.)
  5. a b c d Az MME Monitoring Központjának adatlapja. (Hozzáférés: 2020. október 24.)

Források

További információk