Barátai ajánlották számára a Veszprémi Petőfi Színház tehetségkutatóját, a meghallgatásra ugyan teljesen felkészületlenül ment el és nem volt sikere, azonban karakán fellépésével kieszközölte, hogy végül ösztöndíjjal szerződést ajánlottak neki a színháznál.
Az 1962. november 9-én bemutatott Vidékiek című darabban találkozhattunk nevével először a színlapon, a pincér epizód szerepét osztotta rá Bencze Zsuzsa rendező. 1990-ig játszott Veszprémben, majd tíz évre az egriGárdonyi Géza Színház művésze lett. Ezután négy évet Székesfehérváron töltött, a 2000-es években egy-egy szerepet újra a veszprémi Petőfi Színházban játszott.
Népszerű epizodistaként ismert. Pályafutását teljes egészében meghatározta a Latinovits Zoltánnal való találkozása, aki a legnagyobb példaképe. A Különc című darabban játszottak együtt, Latinovits a színház Chaplinjeként jellemezte, majd 1972-ben, az első veszprémi rendezése során a Győzelem című darabban Bart Ottó főorvos szerepét osztotta rá. 1992-ben Aase-díjjal tüntették ki.
