A bajszos lappantyú (Eurostopodus mystacalis) a madarak (Aves) osztályának lappantyúalakúak (Caprimulgiformes) rendjéhez, ezen belül a lappantyúfélék (Caprimulgidae) családjához tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland ornitológus írta le 1826-ben, a Caprimulgus nembe Caprimulgus mystacalis néven.[3]
Előfordulása
Ausztrália nyugati részén honos, telelni Pápua Új-Guineáig vonul. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők, lombhullató erdők, füves puszták, cserjések és tengerpartok, valamint vidéki kertek.[4]
Megjelenése
Testhossza 30–37 centiméter, a hím testtömege 98–145 gramm, a tojóé 140–180 gramm.[3] A fa kérgéhez, és elhullajtott levelekhez hasonló barna tollazata miatt tökéletesen beleolvad a környezetébe.
Életmódja
Rovarokkal táplálkozik, tápláléka legnagyobb részét molylepkék alkotják.[3] Zsákmányát a levegőben kapja el. Költözés közben akár 20 fős csapatokban is vadászhat.
Fészket nem épít, ahelyett az avarba rakja halványsárga, barna pacás tojását. A dombtetők vagy sziklás kiemelkedések a preferált fészkelőhelye, melyekhez gyakran évente visszatér. Nappal a tojó kotlik, viszont éjszaka a hím átveszi a szerepet, hogy a nőstény vadászhasson.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
