A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Mergus nembe Mergus cucullatus néven.[3]
Előfordulása
Észak- és Közép-Amerikában, a Karib-térségben honos, Európába ritkábban látogató madár. Természetes élőhelyei a tűlevelű és mérsékelt övi erdők, tengerpartok, mocsarak, tavak, folyók és patakok környékén. Vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 42–50 centiméter, szélessége 56–70, testtömege 453–910 gramm, szárnyfesztávolsága 56–70 centiméter.[3] Szaporodási időszakban a hímnek félkör alakú, erősen összenyomott tollsisakja van. Felül barna, alul fehér, nyaka, melle felsőrésze és feje fekete; a sisak nagyobbik hátsó fele a fekete szegést kivéve fehér, az elülső része szintén fekete. Nyári meze és a tojó ruházata az örvös bukóéhoz hasonló.
Életmódja
Főleg halakkal táplálkozik,[3] de vízi rovarokat és rákokat is fogyaszt.