A bíbor galóca(Amanita porphyria) a galócafélékcsaládjába tartozó, Európában és Észak-Amerikában honos, inkább fenyvesekben élő, nyersen mérgező gombafaj.
Latin nevében a porphyria szó jelentése "lilába öltözött", mely a görög porphyrius melléknévből származik, valamint egy ritka betegség a porfíria neve is.[3]
Lombos erdőkben ritkábban, inkább tűlevelű erdőkben fordul elő, a savanyú, tápanyagban szegény talajt kedveli. Fajtársainál több nedvességet igényel. Termőtestet júliustól október végéig fejleszt.[4]
Egyenként vagy kis csoportokban nő.[5]
Megjelenése
Kalapja
Általában 4-8 cm széles, bíborbarna, ibolyásszürke, idővel halványodó színű. Fiatalon harang alakú, majd kiterül, felületét letörölhető, ibolyásszürke, kevés, vékony, szabálytalan burokmaradvány borítja.[6]
A kalap felszínén csak kevés burokmaradvány lehet.[5]
Felszíne sima, selymes fényű, széles púppal a közepén. Széle nem bordás.[7]
Lemezei
Szabadon állók vagy kissé a tönkhöz illeszkedők, puhák, sűrűn állók és meglehetősen keskenyek.[3] Színük fehéres vagy halvány sárgás szürke,[8] az idősebb példányokon általában szürkék.[9] Minden más galócától eltérően, a tönkre rá-, vagy kissé lefutnak.[10]
Spórái
7-10 µm méretű, fehér színű, sima felszínű, gömb-, vagy majdnem gömb alakú.[11]
Húsa
Fehéres vagy halvány krémszínű,[12] a kalapbőr alatt ibolyáskék,[4]
kemény és nagyon törékeny. Erős retek és csírázó burgonya szagú, íze kellemetlen.[13]
Tönkje
Maximum 9 cm magas és 1 cm vastag lehet, belseje üreges, színe fehéres, vagy a kalap színéhez hasonlóan vöröses, esetleg kissé lilásbarnás, néha kígyóbőrszerűen díszített. A gallér fehéres, vagy szürkéskék színű, vékony, sima, lelógó,[4] széle néha feketés.[7]
A tönk alja kerek és gumós, szürkésibolya vagy világosszürke, 2,5 cm széles bocskorral.[5]
Fogyaszthatósága
Nyersen mérgező, főzve kis mennyiségben ehető, de ennek pontos mennyiségére nincsen adat. Kellemetlen íze és szaga miatt nem is igazán használható étkezési célra.[3]
Íze leginkább a romlott burgonyára hasonlít.
Kimutatták benne a gyilkos galóca méreganyagát,[10] valamint bufotenint, ami a szívműködést gyorsító (varangyméreg). Ez utóbbi alapos sütés-főzés hatására elbomlik.[6]
Fogyasztása azért sem ajánlott, mert könnyen összetéveszthető mérgező rokonaival.[5]
Képgaléria
Idősebb példány
Kalapja
Lemezei
Gallérja és tönkje
Összetéveszthetősége
Azonosításánál fontos elkülönítő bélyegei az éles szegélyű, peremes gumó, a sima, szürkés, hártyás, nem bordás gallér, alatta a kígyóbőrszerű tönkrajzolat, valamint a burgonyaszag.[3][7]
.jpg)
.jpg)
