Az Austrocedrus a ciprusfélék családjának egyik monotipikus nemzetsége — egyetlen faja az Austrocedrus chilensis, amit korábban — rendszertanilag megtévesztő módon — chilei délciprusnak magyarítottak.
Elterjedése
Kizárólag a Középső-Andok déli részén, Chilében nő. Arborétumok díszeként a világon többfelé, így Európa óceáni, mediterrán és szubmediterrán éghajlatú részein is megtelepítették.
Megjelenése, felépítése
Oszlopos termetű, de 15 m-nél nem nő magasabbra. Lombja lágy hamvaszöld.
Szürkés kérge apró pikkelyekben válik le.
Pikkelyleveleinek nemcsak a fonákán, de gyakran a színén is fehér(es) rajzolat látható. Az oldalpikkelyek befelé görbülő, tompa csúcsa ívesen eláll. A megdörzsölt levelek gombaillatúak. Tobozai mindössze négy pikkelylevélből nőnek össze.
Életmódja, termőhelye
Magyarországon nem télálló. Európa óceáni éghajlatú, de északi tájain termése ritkán érik be.
Felhasználása
Fája szívós.
Jegyzetek
Források
Owen Johnson: Európa fái. Ill. David More, ford. Illés Beatrix. [Budapest]: Kossuth. 2011. ISBN 978-963-09-6602-3