A Szudétavidéken született. Felsőfokú tanulmányait a bécsiKeleti Nyelvek Akadémiáján(wd) végezte el, majd 1893-ban letette a konzuli vizsgákat.[3] Ezt követően előbb a goriziai konzulátuson dolgozott, majd 1905-től 1910 januárjáig a Monarchiashkodrai konzulja, illetve főkonzulja volt.[4] Észak-albániai évei során beutazta az egész vidéket és komplett könyvtárat állított össze az albánok történetéről, nyelvéről és szokásairól szóló könyvekkel. Megtanulta az albán nyelvet, támogatta önrendelkezési és művelődési-oktatásügyi törekvéseiket, amivel köztiszteletet vívott ki magának.[5] Az 1908-as boszniai válság idején a bécsi külügyminisztérium kidolgozott egy tervet az észak-albániai törzsek felfegyverzésére (Albánia hadművelet), hogy déli irányból gyakoroljanak katonai nyomást a Bosznia annexiója miatt mozgolódó szerb és montenegrói csapatokra. A fegyverek átvételét és elosztását Kralra és Nopcsa Ferencre bízták, de a fegyverszállítmányokat a szerbek végül lefülelték.[6]
1910–1911-ben Szmirnában, 1911. január 22-étől 1914. február 24-éig pedig Szalonikiben szolgált mint főkonzul.[7] Ezt követően ismét Albániába küldték, ahol a Vilmos fejedelem uralkodását támogató Nemzetközi Ellenőrző Bizottság munkájában vett részt. A májusban kitört közép-albániai felkelés során sikertelenül igyekezett közvetíteni a fejedelem és a lázadók között.[8] 1915-ben visszahelyezték Bécsbe, a külügyminisztérium állományába került.[9] Amikor a Monarchia hadserege 1916. január 28-án bevonult Észak-Albániába, Kral kapott megbízást arra, hogy megszervezze az annektált területek polgári közigazgatását. A munka elvégzését, a shkodrai székhelyű közigazgatási tanács és az osztrák tisztek irányította albán csendőrség megszervezését követően 1918-ig ő maradt az észak-albániai polgári közigazgatás feje. Adminisztratív feladatai mellett kereste a lehetőségeket az albániai mezőgazdasági infrastruktúra fejlesztésére.[10] A Monarchia képviseletében továbbra is támogatta az albán anyanyelvi oktatást és a vallásszabadságot,[11] 1916-ban az ő javaslatára alapította meg Luigj Gurakuqi és Gjergj Fishta az irodalmi nyelv és a helyesírás egységesítését célul kitűző Albán Irodalmi Bizottságot.[12] Ugyanakkor a politikai önrendelkezés terén csupán annyi engedményt tett, hogy az albán nemzeti zászlót szabadon kitűzhették bárhol, de például az 1916 tavaszán Elbasanba szervezett albán nemzetgyűlés megvalósulását megakadályozta.[13] A Monarchia csapatainak visszavonulásával, Shkodra 1918. november 5-ei francia és olasz kézre kerülésével Kral is elhagyta az országot.[14]
1919-től 1921-ig Hamburgban volt főkonzul, majd előbb Ausztria szófiai, 1924 áprilisától 1932. áprilisi nyugdíjazásáig ankarai nagykövete volt.[15] Ankarai évei alatt írt egy sikeres könyvet Mustafa Kemal Atatürk politikájáról Kamâl Atatürk’s Land címen.[16]
↑Csaplár 2010:Csaplár-Degovics Krisztián: Az albán nemzettéválás kezdetei (1878–1913): A Rilindja és az államalapítás korszaka. Budapest: ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola. 2010. ISBN 978-963-284-176-2
↑Elsie 2005:Robert Elsie: Albanian literature: A short history. London; New York: I.B. Tauris. 2005. ISBN 1845110315
↑Elsie 2010:Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
↑Elsie 2013:Robert Elsie: A biographical dictionary of Albanian history. London; New York: Tauris. 2013. ISBN 978-1-78076-431-3
↑Fischer 2012:Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522
↑Gárdos 1990:Gárdos Miklós: Magyar királyné a tiranai trónon. Budapest: Akadémiai. 1990. = Századunk Emlékezik, ISBN 9630556359
↑Pearson 2004:Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137
↑Schwanke 1986:Robert Schwanke: Österreichs Diplomaten in der Türkei: Ihre Verdienste zur Erweckung und Förderung landeskundlicher Forschungen in Albanien. In Albanien-Syposion 1984. Hrsg. von Klaus Beitl. Kittsee: Österreischische Museum für Volkskunde. 1986. 15–35. o.