Areszasz[1] (néhol Lukániai Areszasz, ógörögül: Ἀρέσας; latinul: Aresus; Plutarkhosznál: Arcesus) i. e. V. és IV. század körül élt,[2] feltehetően Philolaosz idősebb kortársa) ókori görög püthagoreus filozófus, a püthagoreus iskola vezetője.
Élete
Areszasz Lukániában, a dél-itáliai Magna Graecia tartományában, esetleg éppen Krotónban született. Ismertebb tanítványai voltak Philolaosz és Aszpendoszi Diodórosz.[3] Valószínűleg Krotónban a püthagoreus iskola vezetője volt, magától Püthagorasztól számítva a hatodik.
Areszasznak valamikor menekülnie kellett Krotónból a püthagoreusok ellenségei elől. Püthagorasztól töretlen sorban ő lehetett az iskola utolsó vezetője, bár Iamblikhosz neoplatonista filozófus úgy említi Areszaszt, hogy „újraalapította” az iskolát, ami arra utal, hogy a közvetlen utódlás megszakadhatott.[2][4]
Egyes neopüthagoreus szövegek neki tulajdonítják a dór dialektusban írt Az emberi természetről (ógörögül: περὶ φύσιος ἀνθρώπου, peri phüsziosz antropu) címet viselő művet, amelyből körülbelül egy oldalnyi töredéket Sztobaiosz őrzött meg művében,[5] de mások azt feltételezik, hogy ezt egy Aiszara (Aesara) nevű püthagoreus nő írta, akiről egyesek azt állítják, hogy Püthagorasz lánya volt.[6] A jelenkori kutatók egy része a művet archaikus stílust utánzó neopüthagoreus hamisítványnak tartja.
A mű egy elméletet vázol a természetjogról és az emberi lélek háromoldalú természetével kapcsolatosan.[7] Többek között Arisztotelész és Catullus is hivatkozik rá.
Más források Areszaszt összetévesztik egy Lukániai Areszandrosz nevű személlyel, bár róla mára nevén kívül semmi egyebet sem tudunk, és a mai tudósok ezt tévedésnek is tartják.[2][8]
Leonid Zhmud: Pythagoras and the Early Pythagoreans (’Püthagorasz és a korai püthagoreusok’), oroszból fordította Kevin Windle és Rosh Ireland. 1. kiadás, Oxford, Oxford University Press, 2012. 336. oldal (angolul)
