Anthony Quayle

Anthony Quayle
Saul király szerepében a The Story of David (1976) című filmben
Saul király szerepében a The Story of David (1976) című filmben
SzületettJohn Anthony Quayle
1913. szeptember 7.[1][2][3][4][5]
Metropolitan Borough of Sefton
Elhunyt1989. október 20. (76 évesen)[1][2][3][4][5]
London
Állampolgárságabrit
Nemzetiségeangolok
Házastársa
  • Dorothy Hyson (1947 – 1989. október 20.)
  • Hermione Hannen (1934–1941)
GyermekeiRosanna Quayle
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka
  • Knight Bachelor
  • Emmy-díj a legjobb férfi mellékszereplőnek (1975)
Halál oka
Színészi pályafutása
Aktív évek1935–1989
MűfajokShakespeare-komédia
Díjai
Emmy-díjak
Legjobb férfi mellékszereplő (televíziós minisorozat vagy tévéfilm)
A királynő törvényszéke (1975)
A Wikimédia Commons tartalmaz Anthony Quayle témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sir John Anthony Quayle (Ainsdale, Southport, Lancashire, Egyesült Királyság, 1913. szeptember 7. – Chelsea, London, 1989. október 20.) Primetime Emmy-díjas brit (angol) színpadi, film- és televíziós színész, színházi rendező, színházigazgató, író. A Brit Birodalom Rendje parancsnoki fokozatának birtokosa (CBE).

Élete

Származása, pályakezdése

Ainsdale faluban született, Lancashire grófságban, amely ma Southport része, Sefton „borough” választókörzetben, Merseyside megyében. Felmenői „Manx”-ok, azaz Man-szigetéről származtak. A worcestershire-i Abberley Hall magániskolába, és a rugby-i középiskolába járt. Zenés színpadokon lépett fel, 1932-ben a londoni Old Vic társulatában kezdett dolgozni, közben kijárta a londoni Royal Academy of Dramatic Art (RADA) színiakadémiát, ahol 1933-ban diplomát szerzett.[6] 1936-ban kijutott a New York-i Broadway-ra, itt William Wycherley The Country Wife c. komédiájában szerepelt.

A második világháborúban

A brit hadsereg tisztjeként szolgált a második világháborúban. A northumberlandi területvédelmi erők egyik parancsnokságát vezette.[7]

Később őrnagyi rangban a Különleges Bevetési Egységekhez (Special Operations Executive, SOE) került, és az albániai partizánok összekötő tisztjeként dolgozott a Balkánon. A feladat nagyon megviselte, a partizánok kíméletlen módszerein megütközött, de hiába próbált más beosztásba kerülni. Élményeiről sohasem beszélt nyilvánosan. Eight Hours from England című novellájában fiktív történetként írta le, aminek tanúja volt.[8] 1943-ban Gibraltár kormányzójának segédtisztje volt. Władysław Sikorski lengyel tábornok-politikus repülőgépe az ő szolgálati idejében (1943. július 4-én) zuhant le, közvetlenül a Gibraltárból való felszállás után, máig tisztázatlan körülmények között.[9] Gibraltárnál szerzett tapasztalatairól Quayle a második, On Such a Night című novellájában számolt be.

Színészi pályája

1948–1956 között a Shakespeare Memorial Theatre (ma Royal Shakespeare Theatre) igazgatója volt, és előkészítette a Royal Shakespeare Company színházművészeti társaság megalakítását. Kiváló Shakespeare-színész volt, alakította Falstaffot, Othellót, VIII. Henriket, és a Sok hűhó semmiértben Benedeket. Aaront játszotta a Titus Andronicusban, ahol Laurence Olivier volt a címszereplő. Fontos szerepeket alakított újkori és kortárs színművekben is. Kiváló Mosca volt Ben Jonson Volponéjában.[10]

A filmszakmában apró, névtelen szerepekkel debütált már a háború kitörése előtt. A Pygmalion (1938) című filmben Eliza olasz fodrászát alakította. Az 1950-es évek elejétől komolyabb filmszerepeket kapott, 1956-ban tengerésztisztet játszott a A River Plate-i csatában, és szerepelt Alfred Hitchcock: A tévedés áldozata című thrillerjében. Hadviselt katonatiszti múltjával kiválóan és hitelesen alakított (elsősorban brit) katonákat, haditengerészeket, hadvezéreket. J. Lee Thompson rendező Sivatagi támadás (1958) c. háborús filmjében az észak-afrikai hadszíntéren harcoló Captain van der Poel kapitányt alakította, a szerepért 1959-ben jelölték a a legjobb férfi főszereplőnek járó BAFTA-díjra.

1952-ben kitüntették A Brit Birodalom Rendje parancsnoki osztályával (CBE). 1955-ben lovaggá ütötték, ettől kezdve viselhette a Sir előnevet.

A megnemértett c. filmben (rendezte Luigi Comencini, 1966)

Hasonló, harcos karaktereket alakított J. Lee Thompson rendező Navarone ágyúi (1961) című háborús filmjében, David Lean Arábiai Lawrence (1962) című életrajzi kalandfilmjében. Itt régi Old Vic-beli kollégáival és jóbarátaival, Alec Guinnesszel, Jack Hawkinsszal és Jack Gwillimmel játszott együtt. Római parancsnokot alakított Anthony Mann rendező A Római Birodalom bukása c. történelmi tablójában (1964). Wolsey bíborost, VIII. Henrik király államkancellárját formálta meg Charles Jarrott történelmi filmdrámájában, az Anna ezer napjában (1969). Ezért az alakításáért a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscar-díjra jelölték (1970).

1970-ben ismét a New York-i Broadway-en szerepelt, Anthony Shaffer: A magánnyomozó (Sleuth) című színpadi krimijében. Teljesítményéért Quayle (színésztársával, Keith Baxterrel együtt) megkapta a New York-i kritikusok és szakújságírók Drama Desk Award nevű díját. Quayle ritka filmvígjátéki szerepeinek egyike volt a király alakítása Woody Allen Amit tudni akarsz a szexről… (1972) című szexkomédiájában, amelyet az Egyesült Államokban forgattak.

Az 1970-es évek közepén szerződéses színésztanárként dolgozott Knoxville-ben, a Tennessee-i Egyetemen. Sikeres színházi turnékat szervezett Nagy-Britanniában és az USA-ban is. Színtársulatokat alapított és indított útjukra mindkét országban. Számos televíziós sorozatban szerepelt. 1970-ben narrátorként működött a BBC televízió VIII. Henrik hat felesége c. történelmi dokumentumsorozatában. 1981-ben a Masada c. ókori történelmi filmsorozatban a római vezért, Rubrius Galliust alakította. 1988-ban Villers francia tábornokot alakította az 1988-as Bourne-rejtélyben.

Magánélete, elhunyta

Első házasságát 1934-ben Hermione Hannen (1913–1983) színésznővel, 1941-ben elváltak. 1947-ben újranősült, Dorothy Hyson (1914–1996) színésznőt vette el, aki Quayle haláláig vele maradt. A második házasságból három gyermek született, Jenny, Rosanna és Christopher. Egyik leányuk, Jenny Quayle (*1950) szintén színésznő lett.[9] Anthony Quayle 1989-ben, 76 éves korában hunyt el Londonban, májrák következtében.

Főbb filmszerepei

Jegyzetek

  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  3. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Internet Broadway Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Student & graduate profiles. Anthony Quayle, 1933. RADA.ac.uk
  7. ↑ Charles Richards: Auxunits in Northumberland. Evening Chronicle, Newcastle upon Tyne, 1968. április 24. (Hozzáférés: 2021. augusztus 10.)
  8. ↑ Anthony Quayle. Eight Hours from England. London: Heinemann (1945) 
  9. ↑ a b Glenn Collins: Sir Anthony Quayle, British Actor And Theater Director, Dies at 76. The New York Times, 1989. október 21.
  10. ↑ Tad Mosel. Leading Lady: The World and Theatre of Katharine Cornell. Little, Brown & Co. (1978). ISBN 978-0316585378. Hozzáférés ideje: 2020. december 28. 

További információk