Az angyaltrombita (Brugmansia) a burgonyavirágúak (Solanales) rendjébe tartozó burgonyafélék (Solanaceae) családjának egyik nemzetsége hét fajjal. Sokáig a maszlag (Datura) nemzetség részének tekintették, majd újra önálló nemzetséggé minősítették.
A nemzetség vadon kihaltnak tekinthető, szabadon már egy fajtiszta eredeti faj sem lelhető fel, csak a nemesített változatok, azok is csak kivadulva. Viszont a hibrideket, nemesítetteket a mai napig termesztik, kedvelt dísznövények.
Származása, elterjedése
Közép- és Dél-Amerikából származik; de látványos virágzata miatt már a 17. században kedvelt dísznövény volt; Magyarországon főleg vidéki kúriákban ültették. A világ számos trópusi, illetve mediterrán éghajlatú részére betelepítették.
Megjelenése, felépítése
Mintegy 1,5 méter magasra növő cserje, kisebb fa vagy kúszócserje. Egyes fajok évelők, mások egynyáriak. Illatos, nagy, trombita alakú virágai rendszerint elefántcsontszínűek vagy fehérek – szórványosan sárga, rózsaszín és kék virágú fajták is előfordulnak. A trombita alakú tölcsér az öt, összeforrt sziromlevélből alakult ki. Termése bogyó.
Életmódja
Trópusi növény lévén fagyérzékeny (a 4–12 °C-ot már megsínyli), ezért a Kárpát-medencében a szabadban nem telel át. Víz- és tápanyagigényes; a tápanyag utánpótlásáról rendszeresen gondoskodni kell. A közvetlen napfényt általában jól tűri, de félárnyékban tovább (júniustól az első fagyokig) virágzik. Dézsába ültetve meg kell karózni, nehogy a szél letörje a koronáját.
Felhasználása
Több faját dísznövénynek termesztik. Hajtásdugványról könnyen szaporítható.
Az indiánok hallucinogén italt főztek leveléből és terméséből, de alapvetően minden része mérgező.
Fogyasztása tilos, szerepel az OGYÉI tiltólistáján is.[1]
Rendszertani felosztása
A hét eredeti faj:
Négy, viszonylag gyakori hibrid faj:
Jegyzetek
Források
