A két folyóág felett vezető híd összhossza 2632 m, ebből 1662 m a Duna főága felett és 970 m a Borceai-Duna-ág felett. A mederhidak alsópályás rácsos szerkezetűek. A karcsú alakú, csipkés rudakkal rendelkező, harmonikus körvonalú acélhidat szép alkotásnak tartják.[3] Műemléki védelem alatt áll; a romániai műemlékek jegyzékében az IL-II-a-A-14114 (Borceai-Duna-ág feletti híd) és CT-II-m-A-02872 (Duna feletti híd) sorszámon szerepel.[4]
Az I. Károly király híd (ma Anghel Saligny híd) építése
Tervezés
A román kormány(wd) eredetileg nemzetközi pályázatot írt ki a hidak tervezésére és kivitelezésére.[1][5]1883-ban nyolc, a megismételt pályázaton 1886-ban öt induló volt Európa számos országából (Franciaországból, Németországból, Belgiumból, Svájcból),[6] köztük Gustave Eiffel, akinek az irodája nem sokkal korábban a Ploiești és Predeál közötti vasútvonal fémhídjait is tervezte,[1] de a bírálóbizottság egyik pályázattal sem volt maradéktalanul megelégedve.[6] A hidak megtervezésével és kivitelezésével a Romániai Közmunkaügyi Minisztérium 1887-ben végül a Romániai Vasutak Főigazgatóságát bízta meg, az akkor mindössze 34 éves Anghel Saligny vezetésével,[1][5] aki elismert fémhíd-tervező, a Hidak és Utak Nemzeti Iskolája Hidak tanszékének professzora volt.[1][6] A tervezés két évig tartott; Saligny specialista mérnökökből álló csapatot szervezett, és Skóciába is elutazott, hogy a világ akkori leghosszabb, Firth of Forth-on átívelő hídját, az akkor már az építés előrehaladott szakaszában lévő Forth Bridge-et tanulmányozza. Hazatérése után minden műszaki és gazdasági problémát megoldva 1889. december 1-jén véglegesítették a terveket.[6] A tervek számításait hétszer ellenőrizték.[1]
A híd 1902-ben; előtérben a „Ferencz József” személyszállító gőzhajó
Építés
A kivitelezési munkálatok 1890. október 9-én (Gergely-naptár szerint október 21.) kezdődtek.[1] A hídegyüttes építését a Romániai Vasutak Főigazgatóságának Újépítési Szolgálat nevű részlege (a CCCF(wd) vállalat elődje) végezte.[7] A 21 kilométeres Fetești–Cernavodă-vasútvonal töltései a maguk nemében a legnagyobb szabású munkálatoknak számítottak Romániában. Az öt évig tartó beruházás összköltsége – a vasútvonalak és az állomások költségeit is beleértve – 35 millió arany lej volt.[1][3]
A hidak avatására 1895. szeptember 14-én (Gergely-naptár szerint szeptember 26.) került sor nagyszabású ünnepségek keretében, I. Károly román király jelenlétében. A tisztviselőket szállító különvonat 9:05-kor indult Bukarest-Északi pályaudvarról, és 12:30-kor érkezett Feteştibe. Miután beütötték az utolsó (ezüst)szegecset, elkészítették az avatási okmányt és megtörtént, és elvégezték a vallási szertartást, egy 15 mozdonyból álló próbavonat haladt át a hídon 60 km/h sebességgel, a mozdonyok sípja, a dunai hajók szirénái és a fanfárok zenéje alkotta zajban. Ezt követően egy második, a hivatalos vendégeknek fenntartott szerelvény haladt át a hídon, 85 km/h sebességgel. Anghel Saligny egész idő alatt egy hajóban tartózkodott a híd alatt a munkásokkal, akikkel együtt dolgozott a híd megvalósításán. A cernavodă-i Duna-híd nevét az uralkodóról kapta.[1][5][3]
A híd további sorsa
Balra az új Cernavodăi híd, jobbra az Anghel Saligny hídA híd 1916-ban, egy német repülőgépből fényképezve
Az első világháború idején, 1917-ben a Borceai-Duna-ág felett átvezető hidat a visszavonuló román csapatok felrobbantották, hogy megakadályozzák a német–bolgár csapatok behatolását Munténiába. A híd felszerkezetének újjáépítésére 1921-ben kerül sor.[1][5][3] A Duna-híd nem semmisült meg, csak megsérült; ezt a német MAN vállalat állította helyre.[8]
A második világháború során az 1941-es bombázások okoztak károkat, de a hidat lerombolni nem sikerült. A helyreállítás négy hónapot vett igénybe, a CFRresicabányai részlege és az MAN együttműködésében, vágányzár mellett.[8]
A híd mai nevét 1944 után kapta. Az 1960-as években a Ialomița-lápját lecsapolták és mezőgazdasági művelés alá vonták; ezzel együtt 1970-ben az ottani hidat elbontották töltéssel váltották ki.[2][8] A Bukarest–Konstanca-vasútvonal villamosítása szükségessé tette a hidak megerősítését és kisebb átalakítását.[8]
A hidat majdnem egy évszázadig használták, egészen 1987-ig, amikor vele párhuzamosan új (közúti és vasúti) hidakat építettek (Cernavodăi híd és Fetești híd(wd)), a régieket pedig használaton kívül helyezték.[1][5][3]
2015-ben, a Fetești és Cernavodăi híd felújítása idejére újra használatba vették.[9]
Jellemzők
Román gyalogos katona (darabont) szobra a cernavodăi hídfőnél
A megvalósult tervek szerint a DunánCernavodánál egy 190 m-es (a kontinentális Európában elkészültekor legnagyobbnak számító) középső nyílással és további négy 140 m-es nyílással rendelkező híd épült, egy 15 db 60 m-es nyílással bíró parti híd mellett. A Borceai-Duna-ág hídjának három, egyenként 140 méteres és további 11, egyenként 50 méteres nyílása van. A két folyóág között, a Ialomița-lápján egy harmadik, 34, egyenként 42 méteres nyílással rendelkező parti híd is épült. Ily módon az összesen 4087,95 hosszú hidak átadásukkor Európa leghosszabb hídkomplexumának számítottak. A két folyóág felett vezető híd összhossza 2632 m, ebből 1662 m a Duna felett és 970 m a Borceai-Duna-ág felett. Ahhoz, hogy a legmagasabb folyami hajók át tudjanak haladni alatta, a Duna-hidat 30 méterrel a víz felszíne felett emelték.[1][5][3][2]
Az alépítményeket keszonokra alapozták (27 méterrel a legkisebb vízszint alatt), az ártéri hidakat pedig tölgyfa cölöpökre. „A mederhíd felszerkezete Gerber-rendszerű, változó magasságú, alsópályás rácsos tartó. A főtartók síkja nem függőleges. A 140 m-es nyílások mindkét végükön konzolosak, ezekre támaszkodnak a 90 m-es befüggesztett tartók. [...] A bal parti hidak felsőpályás rácsos vasszerkezetek.”[2] Saligny két jelentős újítást alkalmazott a híd tervezésekor: az új konzolos gerendarendszert a felépítményhez, valamint a folytacél alkalmazását az addig használt kavart vas helyett. Ezek elfogadtatásához kemény harcot kellett vívnia a tapasztalt technikusokkal.[6][2]
A hídon egyvágányú, villamosított vasútvonal vezet át, melyen a vasúti közlekedés jelenleg szünetel, de lehetséges. A híd egyik oldalán, a főtartón kívül járda és kerékpárút vezet át.[2]
A híd cernavodăi hídfőjét két román gyalogos katona (darabont) bronzszobra díszíti az orosz–török háború (1877–78) (román szemszögből függetlenségi harc) áldozatai emlékére, melyek Léon Pilet(wd) francia szobrász alkotásai, és költségüket részben a bukaresti francia nagykövetség állta.[5][10] A szobrokat három darabban öntötték Lyonban, és úgy szállították a helyszínre.[5]
